Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Oké, tudom nem írok semmit mostanság, de tényleg nincs miről. Már részecskeszinten is megállt az élet, gyakorlatilag egy tájképen több a dinamizmus, mint itt a Balkánon. Persze ez nem állapot..csak sikeríteni kell néha valamit.

Szóval a munka telik, lassan, kínzó fájdalmakat okozva, de legalább van. Mióta kiderült, hogy bizony komoly statisztikát vezetnek arról, hogy ki mennyit dolgozik havonta (ahol csak a mennyiség számít a minőség meg az egy ügylettel eltöltött idő senkit nem érdekel), azóta álmatlanul forgolódok éjszakánként, hogy jaj ma sem dolgoztam eleget. Már ott tartok, hogy “szeretek” dolgozni, alig várom, hogy elárasszanak rosszabbnál rosszabb ügyletekkel…tudom kezeltessem magam orvossal, de valljuk be ez egy igazán jó motivációs eljárás: szénné izgulod magad, nehogy seggbe rúgjanak, amiért nem hajtasz sztahanovista kitüntetésre. Na jó ez így nem egészen pontos, mert hogy kb. én parázok mindent túl, van akit ez annyira nem is érdekel (csak irigyelni tudom az ilyeneket). Én meg stresszelem magam, hogy még többet még többet, aminek a vége az lesz, hogy elszúrok valamit, aztán így is úgy is repülök. Kérdés, hogy melyik a kevésbé macerás alternatíva. Sebaj, ma a rengeteg munka ellenére jobb kedvem volt, mint az utóbbi 2 hétben összesen, úgyhogy mindennek megvan a maga előnye, csak nagyon kell sasolni, hogy észre is vedd.

A másik világszenzáció, hogy ismét városlakó lettem. Bizony Budapest után újra városba vetett a sors. Más a levegő, kinyílt a világ, a lehetőségek végtelen tárháza. Már egészen elfelejtettem, hogy milyen egy községnél nagyobb településen lakni, éreztem én, hogy valami még hiányzik az életemben. Igazából ragozhatnám még, de aki szintén városi, az tudja miről is beszélek. Az egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy csupán annyi történt, hogy Újkígyóst várossá nyilvánították (taps, fütty, ováció). Ettől eltekintve, ugyan az az isten háta mögötti lepukkant hely, de most már minden lakó feszes mellkassal dzsesszel végig az utcán, hogy én bizony városi vagyok, nem pedig tanyasi paraszt, de maradjunk annyiban, hogy nem megnevezésen múlik a hovatartozás. Nem tudom, hogy sikerült elérnünk ezt a hatalmas fejlődést, de ha minden igaz kiváló helyen áll az ország a megvesztegetési/korrupciós ranglistán a világon (bár nem volt olcsó, de csak megcsináltuk), szóval csodák bármikor történhetnek, csak legyen rá elég kereted. Várom a 180 fokos fordulatot a közösség életében, hogy miben is fog megnyilvánulni a városiasodás jótékony hatása, a feszes mellkasú sétáláson túl. (persze ez sem rossz, egyből mindenki erősebbnek tűnik).

Borzalmas, hogy milyen időjárás van mostanság. Eddig akkor kánikula és szárazság volt, hogy tényleg csak délibábként láttunk esőfelhőket, most meg egy raklapnyi Szilvia papírtörlővel (aminek nedvszívó hatása laboratóriumilag igazolt) sem tudod szárazon behozni a reggeli újságot. Aztán persze jön a felismerés, hogy nem csak a postaládáig kell eljutni, hanem a munkahelyig, elvégre hétfőn van és előző nap megint egy nyeretlen lottószelvény kidobása után feküdtél le.

Több alternatíva is kínálkozik a feladat végrehajtására:

1. Menő vagy és kijelented, hogy ez nem is eső, Tajvanon monszunidőben, na az eső, így elindulsz ernyő nélkül, mert kemény vagy, mint a polc hátuljában idén megtalált karácsonyi gyümölcskenyér. Optimális esetben T+2 perc alatt 80%-kal nő meg a testsúlyod a szakadó esőben, mivel az már nem jutott eszedbe, hogy ilyenkor nem kötött pulcsiban rohangálunk, mert bizony komoly ballasztokat lehet felszedni rövidtávon. De sebaj, egyfajta edzésnek is be lehet ezt tudni, vagy készülni lehet az öregkorra, amikor már egy szál trikóban is pont ilyen nehézkesen fogsz mozogni, mint most egy 10 kilós vizes pulcsiban (ami persze nem annyira látványos mint a vizes póló). Ez tényleg csak a nagyon bátrak megoldása, mivel nem csak arra kell ügyelned, hogy ne terítsenek be azok az autósok, akiknek éppen szar napja van és rajtad vezetik le a feszkót, hanem arra is figyelni kell, hogy az okosan ernyővel elindulók ki ne szúrják a szemedet, miközben lavíroznak a pocsolyák között.

2. Ernyővel indulsz el: ez se sokkal jobb megoldás, de talán megúszod egy kicsit szárazabban. Az esetek 50%-ban ha esik akkor fúj is. Ilyenkor az aluljárókban látványos szélcsatorna teszteket lehet végrehajtani az ernyővel ,vagy éppen a tömegközlekedést kihagyva Mary Poppins módjára megközelíteni a munkahelyet. Ha ernyő van a kezedben, akkor biztos hogy:
-csörög a telefonod (és vagy a telefon ázik be a bénázás közben, vagy az ernyővel szúrod ki a saját szemed)
- aznap volt a nagybevásárlás, és egy 10kilós Dosiával az egyik kezedben, meg egy 15 kilós kutyatáppal a másikban próbálsz hazajutni és az egyiket kénytelen vagy vállmagasságig felemelni, ha az ernyőt tartani akarod
- a rengeteg esőtől a fák ágai erőteljesen megereszkednek, jelentős akadályokat képezve a járdán, így már gyakorlatilag kúszol a földön, mint Csákk Norrisz a Delta force 18-ban
- egyszerre nem tudsz annyi felé figyelni, így rosszul méred fel egy egy pocsolya mélységét, és mivel a waterwalk skilled még basic szinten van, diszkréten elmerülsz egy 15 centis tócsában mintegy megkoronázva a napot.

Na valami hasonló volt a mai napom: reggel már az utca felénél eltört az ernyőm, a már korábban taglalt belógó növényeknek hála, a fém pálca össze is vágta a tenyerem. Mivel nincs más ernyő a sérült eszközzel kell kibírni a melóig, megy a bénázás ezerrel, folyik a vér. A járdákat úgy tervezték, hogy biztos legyen egy akkora távolság 20 centis vízmélységgel, amit már biztosan nem tudsz átugrani még lendületből sem, oldalt meg áll a sár úgyhogy nincs optimális megoldás. Gatya térdig felázik, mert hát ugye miért ne, és hát a pulcsi is itt-ott kilóg az ernyő takarásából. A buszon végre le tudod tenni az ernyőt, aztán 20 perc utazás után tudatosul benned, hogy az a vízmennyiség amit a felszínén tárolt, most már a hátizsákod anyagába ivódva kíséri tovább utadat, mert hát ugye hiába  földre csöpög a cucc, a hátizsák szintén Szilvia papírtörlőből van, aminél jobban már csak a gatyád szívja a nedvességet, de erre is csak akkor jössz rá, amikor beérve a melóba észreveszed, hogy a hátadon lévő tatyóból a gatyádba allokálódott át a víz.

Összefoglalva: gyűlölöm az esőt.

Gondolom már mindenki szerint írnom kellene valamit, de annyira nem történik semmi, hogy egybefüggően nem is tudok egy témáról 10 sornál többet írni, úgyhogy a mai bejegyzés egy kissé csapongó és összefüggéstelen lesz.

Elkezdtem Csákk Norrisz szakállat növeszteni, csak hogy a kidolgozott testemhez passzoljon a fejem is. Már tényleg csak a kobbojkalap van hátra és teljes lesz az összkép. Így is elég öregnek néztem ki, plusz a munkában is felszedtem magamra 5 további évet, de ezzel a szakállal már kb 30-nak fognak nézni az fix. Sőt! Így már sokkal szembetűnőbb, hogy bizony elkezdtem őszülni,már nem csak a hajamban, de a szakállamban is fel lehet fedezni fehér szálakat. Tönkretesz az élet, bár talán egy kicsit sármosabb leszek az ősz tincsektől. Són Konerinek bevált.

Új csajvadító státuszszimbólum került a toplistákra, legalábbis egy itt meg nem nevezendő cég hirdetése szerint. Lehet tippelgetni. Audi slusszkulcs a bárpulton? Ciki! Ezüst pénzcsíptetővel összefogott pénzköteg? Ugyan már! Armani öltöny? Kit érdekel? Ha csajozni akarsz, ezentúl ne ezekkel próbálkozz, hanem egy legalább 1 milliós  jakuzzival, amitől azonnal lecsúszik a nők bugyija. Persze felvetődik egyből a kérdés: hogy tudom majd ismerkedés közben a nők tudomására hozni, hogy otthon egy ilyen csodaszerkentyű várja őket? Házibuliban elég csak bevezetni őket a fürdőbe, és a probléma meg is van oldva. De mi van, ha egy szórakozóhelyen szeretnék ezzel felcsípni valakit? A slusszkulcs mintájára csak nem csaphatom ki a bárpultra a jakuzzi dugóját! Úgy érzem a legyezőszerűen tartott prospektus sem az igazi, és a “Nem jössz föl? Van egy rohadt drága jakuzzim!”  duma sem tűnik igazán célravezetőnek. Bár ki tudja…a puding próbája az evés.

Nagy ráérő időmben megint nekikezdtem filmezni, bár most egy régebbi sorozat került terítékre. A 24 néhány évadját sikerült megszereznem, amiben Jack Bauer (Kőműves Jakab) 1 nap alatt megmenti az egész világot, és mindezt olyan fordulatos történet keretében, hogy tényleg odaszögez a székhez. Az egyes részek valós időben zajlanak, 24 rész keretében feldolgozva az eseményeket. A legnagyobb baj vele, hogy kb este van időd filmezni a munka után megfáradtan. Azonban annyira addiktív, hogy úgy vagy vele folyamatosan, hogy oké még megnézek egy részt aztán tényleg alszok. De valahogy mindig úgy van vége egy résznek, hogy kénytelen vagy megnézni még egyet és ezt addig folytatod, mígnem észreveszed hogy hajnali 1 óra van és bevillan, hogy másnap (vagyis inkább aznap) még dolgozni kell menned. Ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, aki eddig nem látta, mert tényleg ritka jó sorozat. Persze aki Barátok Köztön nevelkedett annak túl sokat nem fog jelenteni elvégre nem 15000 részes a sorozat és valóban kevesebb intrika, cselszövés, megcsalás és érzelgősség van benne, de mindenki más nyugodtan rugaszkodjon neki.

Oké az utolsó két bekezdés több, mint 10 sor lett (legalábbis itt szerkesztőben úgy számoltam) de átlagban tartottam az úgyse lesz 10 sor egy témához ígéretet.

Annyira lesüllyedt mostanság a tévés műsorok színvonala (leszámítva a Forma egyet, meg az ismeretterjesztő csatornákat), hogy kénytelen voltam új seggmeresztési elfoglaltságot találni, mert már a gép előtt ülés sem megy feszt. Oké tudom most is ott ülök, de csak miattatok, hogy legyen mit olvasni (már ha egyáltalán van még élő ember, aki olvassa ezt az oldalt…egyre gyanúsabb, hogy kihalásra van ítélve az olvasótáborom, mint a haiti patkányvakond [Solenodon paradoxus] - bizony van ilyen tessék utána olvasni).

Szóval nekiálltam István király műveinek feldolgozásához. Most mindenki pislog, hogy ugyan honnan szedtem ilyeneket, meg hogy honnan tudok ómagyarul, meg különben is. Megnyugtatás végett Stephen Kingről van szó, aki azért van olyan híres, mint a mi Vajkunk, csak nem a magyar történelemben, plusz még nem patkolt el ezért a nemzetközi legendák sorát sem gazdagítja egyenlőre. Isten tartsa meg jó egészségben, mert félelmetes (a szó legszorosabb és képletes értelmében egyaránt), amit eddig írói munkássága alatt összehozott. 1974 óta ír olyan regényeket, novellákat, amik az emberi félelmeket, abszurd helyzeteket örökítenek meg, de úgy, hogy nem is igazán tudod letenni a könyvet hiába 600 oldalas. Nem aprózta el a dolgokat, már 7 évesen írt (jobbak akkor éppen megtanultak olvasni meg számolni és örülnek ha suli után leülhetnek mortál kombatozni - bár azóta már biztos más játék a trendi). Aztán szokás szerint a véletlenek sorozatának köszönhetően berobbant az irodalomba és ezzel a lendülettel  a szokásos nem várt népszerűség feldolgozhatatlansága végett alkohol és drogproblémák jelentkeztek. Gondolom ezalatt flashelt össze annyi mindent, ami táptalajt biztosított későbbi munkásságához.

Érdekesség, hogy nem csak könyveiben történtek furcsa dolgok, de az életben is véletlennek tűnő események követték egymást. 1999-ben súlyos balesetet szenvedett, elütötte egy furgon. Egyes lapok mandínerből halottnak nyilvánították, aztán volt nagy újjongás amikor kiderült, hogy mégsem adta be a kulcsot. Humorérzéke már akkor is volt, mivel miután felépült megvette a majdnem halálát okozó gépjárművet és az baleset első évfordulóján ünnepélyes keretek között saját kezűleg összezúzta (gondolom azért valami eszközt azért használt). Ami viszont elég bizar, hogy a balesetet okozó férfi 2000-ben éppen Pityu születésnapján halt meg rejtélyes körülmények között ráadásul pontosan ekkor készült King Rémautó című regénye…furcsa egybeesés.

Zsenialitását senki nem vonja kétségbe, maximum nem mindenki rajongója ennek a műfajnak, de nevét mindenki ismeri a világon. Még, aki annyira nincs odáig a horror, vagy thriller kategóriáért, az is találhat magának megfelelő  köteteket tőle, mivel krimi, fantasy vagy “hétköznapi” írások is kerültek ki a keze alól. Úgyhogy, ha van egy kis időd, tudsz és/vagy szeretsz olvasni, irány a könyvtár, könyvesbolt vagy én (mert hát már elég sok kötet virít az én polcomon is) és kezdődjék a borzongás.

Sok pihenéssel teli hétvégén vagyunk túl, és akármilyen hihetetlen egész jó kedvem van annak ellenére, hogy holnap hétfő. Bár a lottószámokat még nem néztem meg (és amúgy is mindig hétfő reggel ellenőrzöm a számokat, mert ha esetleg nyernék, fix hogy nem tudnék aludni - az meg ugye legalább, mint a méret fontos, ha nem fontosabb mint tudjuk, bár erről a lányokat kell megkérdezni) azért bizakodóan nézek a jövő hét elé. Tudom most jön a kérdés, hogy mit tettem Attilával, mert hogy ő nem szokott optimista lenni, de megnyugtatok mindenkit, hogy most éppen hasadt tudatom egy rég elveszett személyisége került a foltra, de reméljük most tartósan bírja majd az irányítást.

A 2 napos semmittevés keretében megnéztem a Rettegés háza című nagysikerű (bár lehet, hogy nem) filmet, ami elvileg horror, de igazából annyira nem is félelmetes, de az azért igen, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Nem izgultam rajta szét az agyam és álmatlanul sem forgolódtam utána, nehogy valaki kinyúvasszon álmomban, de azért egyszer mindenképpen nézhető. Már csak azért is mert Ryan Reynolds játszik benne, akit kb majdnem mindenki csak a Buliszervízben látott és innentől kezdve el is van könyvelve vicces-jóképű srácnak (mint annak idején Jim Carrey is be lett skatulyázva komédiásnak, aztán hogy kiderült, hogy milyen zseniális más szerepekben is - 23as szám, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Ember a Holdon). De Ryan is tud komoly szerepeket játszani…ok persze nem ez a legmegfelelőbb példa, mert itt annyira nem lehetett villogtatni a tudást, de azért jól állt neki az egyre inkább gyilkolásra kész, lassan leépülő figura.

Zenei élményeimet is bővítettem, most az új Shinedown album és egy 2005 összeállítás a Theory of a dead man formációtól került terítékre. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek bejön mondjuk a Nickelback által képviselt irányzat, talán hozzájuk áll legközelebb a két említett banda.

A F1 sem hozott túl nagy meglepetést, Button ahogy kell bealázta megint a teljes mezőnyt, Barichello pedig bebizonyította, hogy nem az autón múlik a siker. Lehet, hogy csak simán szar napja volt, de ez a mai produkció a tavalyi Honda szintjén megrekedt a brazilnál. Button meg lassan ott tart, ahol Hamilton az első idényében: lassan el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet a dobogó mellett állni, csak az a különbség, hogy folyamatosan legfelül áll, nem úgy mint Hami (nem a hupikék törpikékből). Lassan tényleg egyszerűbb lenne, ha hivatalosan bejelentenék, hogy látva az eddigieket a 10 pontot mindig Button kapja verseny nélkül is (kivéve persze ha esik) a többi helyet meg rendezzék le a többiek. Még csak meg sem erőlteti magát annyira magabiztos és annyira jó a kocsi a segge alatt (bár ahogy azt korábban jeleztem az autó nem minden). HAJRÁ JENSON!

A mai nap egyetlen pozitív eseménye, hogy megjött a fizetés. Persze még nem jött össze annyi, hogy ideje korán nyugdíjba vonulhassak és, ha jól számolom ebből még egy darabig nem is fog . Egyre több ismerősöm kezdi meg (vagy már éppen bőven benne van) a nagybetűs életét és a tanulópadból átmegy a legközelebbi gálya fedélzetére egy másféle padot elfoglalni az evezősoron. Mivel nem illik anyagiakról beszélni, ezért csak hozzávetőleges képet vázolunk fel, hogy mennyit is “szakítunk” havonta, de a lelke mélyén mindenki többre vágyik. Mivel nem  számszerűsítjük nyilvánosan a bérkartonunkat, kidolgoztam egy másfajta besorolási módszert arra, hogy hogyan is írjuk körbe szerény jövedelmünket:

“Hagyma” fizetés: meglátod, kezedbe veszed… és sírsz
“Kutya” fizetés: nem segít semmiben, csak szenvedést okoz, de nem tudsz nélküle élni
“Fekete humor” fizetés: nevetsz, hogy ne sírj
“Óvszer” fizetés: elveszi a kedvedet és az inspirációdat
“Impotens” fizetés: amikor a legnagyobb szükséged lenne rá, cserben hagy
“Diétás” fizetés: általa egyre kevesebbet eszel
“Ateista” fizetés: kezdesz kételkedni a létezésében
“Korai magömlés” fizetés: alig jön be…és máris vége
“Viharos” fizetés: nem tudod mikor jön és mennyi ideig tart
“Menstruáció” fizetés: havonta egyszer jön és öt napig tart

Én valahol az óvszer meg a hagyma között lavírozok. Na persze nem azt mondom, hogy hú milyen keveset adnak, de olykor az elvégzett munka mennyisége, a vállaimra nehezedő felelősség (amik persze egyre erősebbek) nem igazán állnak összhangban az anyagi elismeréssel és mint tudjuk gratulációból meg dícsérgetésből nem veszel kenyeret és a hajadra kenheted, hogy ettől neked nőtt az önbecsülésed, de pont ugyan annyit kaptál, mintha 50%-kal visszafogtad volna magad és csak jól csináltál volna mindent, nem pedig nagyon jól. Mindebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen manapság örülni kell ha van hova bemenni dolgoznod reggelente, de azért néha az embernek tele lesz a púpja és rájön a hoppáré. Elvégre a munkatársak arra vannak, hogy idegileg leépítsenek (persze nem a közvetlen meletted ülők, mert ők az egyetlenek, akik miatt még egyáltalán bírod a strapát), mert egy igazi kollega nem csak ígér, hanem be is tart.

Egészen érthetetlen a cím igaz?! De arra van a bejegyzés, hogy kifejtse a cím mögött rejlő információkat.

Elérkeztem a következő 5 éves terv megvalósításához, melynek keretén belül ismételten rászántam magam, hogy egy közel 6 jegyű összegtől szabaduljak meg egy füst alatt. Számítógép-fejlesztés került napirendre, s bár kisebb lépték lett elképzelve annak idején, de mint utóbb kiderült a régi gép annyira régi, hogy már csak maximum az egyszerű faékkel kompatibilis, így kénytelen voltam teljes fejlesztést végrehajtani. Persze ez nem ilyen egyszerű: mint tudjuk én semennyire nem értek a hardware dolgokhoz (annyit tudok róluk, hogy az a hardware amibe bele lehet rúgni). Úgyhogy első körben rögtönzött szaktanácsadás, aztán persze nagyjából kiderül, hogy úgysem lesz olyan alkatrész, amit az ember kinéz magának, de kiinduló pontnak nem rossz.

A gép körvonalazódik, alakul a terv. Gyors költségelemzés…keretösszegen belül vagyunk hurrá. Gyakorlatilag csak az optikai meghajtók maradnak a régiek meg a monitor, a többi frissen a gyártósorról…mint utóbb kiderült ez az apróság is végzetes hibának bizonyult. Boltba be, gép összeállít, másnap lehet érte menni. Felvirrad a nagy nap, Attika lelkesen bebumlizik Csabára, az eszköz összerakva letesztelve, szállításra kész. Pályaudvarra kicipel (2 kézben egy nagy doboz plusz 2 szatyor plusz hátizsák). Belem kilóg, ma már igen nehezen mozgok, nem baj megvan, amit akartam. Nagy naívan nekiállok szerelni. Utoljára azt hiszem nagyjából 12 éves lehettem, amikor összeraktam valamit, és az is egy legó vár volt, azt meg annyira nem lehet elrontani. A régi gép alkatrészeinek kiszedése volt a legegyszerűbb…simán kijön minden a helyéről…hiába annak idején még tudtak egyszerű dolgokat csinálni. Jön a bonyolultabb rész: bele kell tenni az újba. Azt hinné az ember, hogy pont olyan egyszerű lesz mint kivenni. Mindenki végzetesen téved. Ezeket a modern cuccokat úgy tervezték, hogy pont passzoljon bele minden. De! Ha már egy fél millimétert tévedtél, akkor bizony beszorul minden a faszra és rövid idő alatt a teljes idegi kiborulás szélére sodródsz. És amikor azt hiszed ennél már nem lehet rosszabb, akkor rájössz, hogy márpedig de, hiszen erről szól az élet. Megáll a tudomány se előre, se hátra semmi és szívesen levakarnád a tapétát, már ha lenne. Közben mivel minden fémből van a számítógép házban és te már nem vagy a mozdulataid ura és erőből próbálsz meg megoldani majdnem mindent (a pszichés képességek itt már mit sem érnek) szanaszét vágja a kezed minden kis kiálló szar. Nem baj van itthon kötszer elég, a sebhelyek meg amúgy is marha férfiasak. Szombat este: a gép végre egyben, igaz sok vér és izzadságcsepp folyt el, de simán megérte. Már mozdulni sem tudok és kezdem érezni a jótékony izomlázat, így inkább bezuhanok az ágyba.

Másnap reggel: mindenem fáj. A karom a derekam és a nyakam kikészülve, a kézfejeim tele friss sebekkel. Sebaj már csak az oprendszert kell feldobni meg a kiegészítőket aztán utánam a vízözön. Hát ez sem ment zökkenőmentesen. Oprendszer fent minden simán kezdődik, akárcsak egy happy endes Hollywoodi nyálfilmben. Aztán egy nem várt fordulat. Videókártya driver feltelepít, a rendszer összeomlik, átáll minden 4 bites színmélységre és nem lehet magasabbra állítani. Érzem, hogy kezd kiújulni az agybajom, nekifutok még egyszer…semmi változás. Jöhet a telefonos segítség, de hát a távolból még az Isteneknek is nehéz bármi okosat mondani. Mi a kurva élet lehet? Feltelepítek mindent, amit csak a dobozokban találok…semmi. Kezdek mentálisan instabillá válni, nyugtatásképpen elkezdek poénból más programokat is telepíteni, amiket minden újrahúzásnál szoktam. És láss csodát: mi kellett ennek a buzinak? SP2…érted?! Nem írná ki, hogy köcsög enélkül nem fogok normálisan működni, megvárja amíg rájössz magadtól. Nem baj nagy az öröm, minden 80 millió színben pompázik és a felbontás is akkor, hogy már nem is tudom fejben összeszorozni azt a két számot. Küzdelmes délelőtt után végre összeállt minden. És annyira jó…nem mondom, hogy megérte mindezt a szenvedést, de talán mégis. Jutalomképpen azoknak, akik végigolvasták ezt az egészet (mert érdekli őket a számítástechnika) lássuk a reaktor egyes blokkjait:

Alaplap: ASUS M3N78-CM GeForce 8200 (512MB) VGA
Táp: FSP 400W 12cm ventillátorral
Hűtő: Arctic Cooling AF12025L/12cm
HDD: Hitachi SATA2 500 GB 16 MB Cache 7200rpm
Proci: AMD Athlon64 X2 5200 (2×2,7 GHz)
Memória: dual channel 2*1GB Kingston DDR2 (800MHz)
Ház: Codegen M607-CA
Hangfal: Genius 2.1 SW-F 2.1 500 (12W)
Egér: A4Tech X-710FS 5 dpi Shift 4×3 Fire

Tudom van ennél még bőven jobb is, de az előzőhöz képest atomerőmű.

A hétvégi Forma 1 futamon hamvaiból támadt fel a Ferrari, s bár “csak” a 3. és 4. helyet tudták megszerezni, de ezt tudjuk be annak, hogy a Brawn, mint csapat és lassan, mint fogalom egész egyszerűen idén már verhetetlen, hacsak nem szakad az eső. Raikkönen a szokásos kitörő örömmel és lelkesedéssel ünnepelt, de aki ismeri (na nem személyesen) az tudja, hogy nem véletlen hívják Jégembernek. Lehet, hogy skandináv származásának köszönhető, hiszen lássuk be elég érdekes népek laknak a tartós hideg országaiban. Csak hogy mindenki képben legyen, hogy miről is beszélek:

+15°C:
- Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak.
- A Finnek kifekszenek napozni.
+10°C:
- A Franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést.
- A Finnek virágokat ültetnek a kertben.
+5°C:
- Az Olasz kocsik nem indulnak.
- A Finnek még kabriókat használnak.
0°C:
- Megfagy a desztillált víz.
- A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.
-5°C:
- A Californiaiak a fagyhalál küszöbén állnak.
- A Finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta előtt.
-10°C:
- A Britek fűteni kezdenek.
- A Finnek hosszú ujjú pólót vesznek.
-20°C:
- Az Ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról.
- A Finnek Szentiván éjjét ünneplik. Beköszönt az ősz.
-30°C:
- A Görögök halálra fagynak, és eltűnnek a Földről.
- A Finnek elkezdenek házon belül mosni.
-40°C:
- Párizs összeroppan a hideg súlya alatt.
- A Finnek sorban állnak a Hot Dogos standok előtt.
-50°C:
- A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról.
- A Finn hadsereg elhalasztja a téli túlélő gyakorlatát a gyenge időjárásra hivatkozva.
-60°C:
- Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy.
- A Finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.
-70°C:
- A pót-Télapó délre költözik.
- A Finnek kicsit idegesek lesznek, mert a Koskenkorva vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban. A Finn hadsereg megkezdi a túlélő gyakorlatot.
-183°C:
- Az ételben található mikróbák elpusztulnak.
- A Finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.
-273°C:
- Minden atom alapú molekula mozgása leáll.
- A Finnek csak ennyit mondanak: “Basszameg, de hideg van ma odakint.”
-300°C:
- Befagy a Pokol.
- A Finnek megnyerik az Euroviziós táncdal fesztivált…

A részegség az, amikor három ember beül egy szobába, megisznak egy-egy üveg Whiskey-t, az egyikük kimegy, a másik kettő pedig megpróbálja kitalálni, hogy melyikük ment ki.

A részegség fokozatai:

Enyhén spicces
Tünetek: csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás.
Fogyasztás: 4-5 üveg sör, vagy ugyanennyi nagyfröccs.
Pályagörbe: egyenes.

Félspicces
Tünetek: a szemek még jobban csillognak, nótázási inger, beszéd felgyorsul, minden tizedik szó után elfojtott böffenés.
Fogyasztás: 2 rum + 4 sör.
Pályagörbe: egyenes, itt-ott gyorsan korrigált billenés.

Spicces
Tünetek: szemcsillanás marad, a vigyorgás változatlan és gyerekes jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken, kezd megszűnni a különbség a zöngés és a zöngétlen mássalhangzók között.
Fogyasztás: 1 dl törköly + 6 sör
Pályagörbe: a hiperbola pályáját követő, illemhelyre való távozás közben ötletszerű megkapaszkodás különböző tárgyakban. (pl.: Pincérnő bal melle)

Kótyagos
Tünetek: szem fénye megtörik, trágár kifejezések használata, minden böffenéssel kísért csuklás után hamis éneklés, Bodri kutya verésénél egy könnycsepp az arcon.
Fogyasztás: 1 dl. konyak, 4 sör + 2 dl. bor
Pályagörbe: csúszás nélkül gördülő kör egy kerületi pontjától leírt ívekkel tarkított parabola.

Enyhén részeg
Tünetek: Az arc vonásai kifejezővé válnak, a mimikai izmok nyersgumi-szerűen működnek, a beszédben gargalizáláshoz hasonló hangok tűnnek fel.
Fogyasztás: 3 fél rum, 1 fél vodka + 4 sör és 4 nagyfröccs
Pályagörbe: Ilyet az ökör is csak vágtában vizel.

Félrészeg
Tünetek: A szem fénye teljesen megtörik, a tekintet gyöngyöző pocsolyához hasonló,a beszédben furcsa mondatok, a WC-ben obszcén ódáknak a falra való firkálása reszketeg betűkkel.
Fogyasztás: 2 dl. rum, 8 sör, 4 dl. bor + 2 vodka
Pályagörbe: átmegy térgörbébe, amely a lépcsőn való guruláskor végtelen csavarhoz hasonló.

Részeg
Tünetek: A szem csukva, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej felborít 2 üveg sört, halk sírdogálás, az arcon megjelennek az öröklött elfajulás koravén ráncai, illemhelyre zuhanás a csukott ajtón keresztül.
Fogyasztás: 3 dl. vodka, 10 sör + 10 nagyfröccs
Pályagörbe: Matematikailag leírhatatlan 4 dimenziós mozgás.

Tökrészeg
Tünetek: A szem szinte állandóan csukva van, de ha nyitva is van, csak a fehérje látszik, az érzékszervek teljesen zavartak se kép se hang, időnként orrlyukon keresztül való hányás.
Fogyasztás: Kb. annyi, amennyit egy kozákezred elbír, lovakkal együtt.
Pályagörbe: Nincs, csak apró rezgésszerű helyváltoztatások csuklás közben.

Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chilifőző versenyen. Az eredeti bíró megbetegedett, az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két indiai) biztosított róla, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem. Íme az értékelő lapok a versenyről:

Chili #1: Manoj Maniac Mobster-Monster Chili-je
1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.
2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.
3. BÍRÓ: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb.

Chili #2: Applesamy Utánégető Chili-je
1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.
2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.
3. BÍRÓ: Gyermekektől távol tartandó! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Chili #3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót Chili-je
1. BÍRÓ: Kiváló, tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.
2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.
3. BÍRÓ: Hívjatok szakembert, felfedeztem egy uránium-szivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestos-t szipákoltam volna.Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincérkislány hátba vágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Chili #4: Barbu Fekete Mágiája
1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító…
2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazan lehet chili-nek nevezni.
3. BÍRÓ: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem, lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? A pincérkislány mögöttem állt a friss sör utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?

Chili #5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója
1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.
2. BÍRÓ: Chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.
3. BÍRÓ: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingtam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. A pincérlány megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Chili #6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja
1. BÍRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.
2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erős paprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán nagyszerű.
3. BÍRÓ: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összecsináltam magam, mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve a pincérlányt, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a fenekem vele.

Chili #7: Sugash Sikító Szenzáció Chili-je
1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.
2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.
3. BÍRÓ: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Chili #8: Hansraj Hegyi Szent Chili-je
1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.
2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a chilistálat. Nem biztos, hogy túléli. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?
3. BÍRÓ: Nincs feljegyzés…