LOST - eltűntek
Na szóval ott hagytuk el a történet fonalát, hogy KITT szenzorai nem érzékeltek kutat a közelben, és már éppen latolgattuk, hogy akkor kit is együnk meg elsőnek, feláldozva őt azért, hogy mi életben maradhassunk. Na azért ennyire nem volt drámai a helyzet, itt-ott még voltak fellelhető készltek, és okos beosztással sikerült elérnünk egy lakott települést, ráadásul hiszitek vagy nem éppen azt ahonnan elindultunk (szeretnek minket az égiek). És hogy honnan lehet felismerni Bakonybél kis települését? Mindenhol helyekben áll a tüzifa. Ez most komoly. Ha olyan házat látsz ahol nincs legalább embermagasságú farakás, akkor bizony köszönjük a részvételt, de végzetesen eltévedtél és már lehet, hogy másik megyében vagy. Na szóval éppen érkezünk a finishbe, már a főutcán járunk és a távolban megpillantjuk buszunkat amivel haza akartunk jutni, csak éppen a kis kerülők meg na akkor most visszamegyünk 3 km-t kijelentések miatt jelentősen megnőtt a tervezett menetidőnk. Esélyt nem látva arra, hogy mi ezzel a bussza el is tudjunk menni, mivel még pakolászni kellett volna meg vissza a szállásra vissza a buszhoz táv nem 1 perc, megkérdeztük mikor jön a következő járat. A válasz egyszerű: holnap reggel. Van baj…és akkor jött az isteni sugallat. Egy két ember ottmaradt és olyan iszonyat lassan szállt fel hogy addig 2-3 ember visszaért a cuccaival a szállásról és kezdődött a folyamat elölről. Hát nem elérte mindenki a buszt?! Ezzel a mókák véget is értek, de kimaradt a történetből, hogy ugyan mivel ütöttük el az időt (csak képletesen persze nem kell feljelentést tenni szándékos előre kitervelt gyilkosság miatt) esténként.
1. Nem kirándulás ahol nincsen bográcsos főzőcske legalább egyszer. Kis létszámnál ez nem is gáz, de ha már vagyunk vagy 20an el kell kezdeni üzemi konyha méretekben gondolkodni. Persze az alapanyagok végesek, így marad a jól megszokott amit találunk tegyük bele elgondolás, mivel ami külön ehető egyben is ehető. Paprikás krumpli készült iszonyat kooperatív munkában: a lányok rávetették magukat a krumplipucolásra meg kolbászkarikázásra, míg a srácok tüzifát vágtak és lángokat próbáltak kicsiholni belőlük. Jobb volt mint a Stahl konyhája, csak annyi volt a különbség, hogy itt nem volt kész egyből a kaja, amint összeöntötted a hozzávalókat. Első blikkre kicsit kevésnek tűnt a cucc, így előkerült még 2 zacskó lebbencstészta is sicher ami biztos alapon. Hallottatok már ilyet? Paprikáskrumpliba tészta? Viszont iszonyat jó lett, és még maradt is ki, de már senkinek nem volt lelki ereje megenni (Afrikában meg éheznek, szörnyű).
2. A kirándulások messziről felismerhetők továbbá arról, hogy éneklős dzsemborik kerülnek megrendezésre, legalább olyan hangulati elemekkel fűszerezve, mint a Szigeten egy Korda Gyuri vagy Uhrin Benedek koncert. De persze ezt nem tudtuk ám akárhol megrendezni, fel kellett mennünk egy olyan dombra (jelzem csak a magassága miatt volt domb, de az emelkedési szöge kb 70 fok volt) ahol nappal sem volt egy életbiztosítás leereszkedni, hogy a felmászásról már ne is beszéljünk. Sebaj…elő a mobilokkal és vakufény meg beépített lámpafény mellett 2-3 fős csoportokban, dacolva a halállal felmentünk, hogy ott beleénekeljük érzéseinket az éjszakába Bakonybél alvó városa felett. (vagy falu a tök tudja) Tamás bajtárs rengeteg autentikus dalt tudott (aki nem tudná ez mit jelent kb úgy tudnám meghatározni, hogy nem azt éneklik, hogy Hé bébi, hanem hej babám…remélem mindenki be tudta tájolni a kategóriát) Rögtönzött vegyeskórust alakítottunk és érzésem szerint ha a helyszínen lett volna bármelyik tehetségkutató verseny zsűrije bizony már azon kellene most gondolkodnunk, hogy akkor most piros Ferrarit vagy éppen egy menő Mustangot vegyeka garázsomba arra ez egy helyre a tízből ami még kimaradt. De hát ezt már soha nem tudjuk meg, az egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt.
Persze nem csak Tomi volt ilyen furcsa szerzet. Ott volt Dani, aki gyakorlatilag élő fesztiválgyűjtemény volt, maga a megtestesült viharsarki Kincses Kalendárium. Tudtátok, hogy gyakorlatilag már mindennek van fesztiválja: dinnye, pálinka, uborka, tarhonya…beszarás. Szavazásra bocsájtom, hogy ki milyen elborult fesztiválötlettel tud előrukkolni. A nyeremény a szokásos: kidolgozom annak a fesztiválnak az eseménynaplóját.
Nos ennyi lett volna ez a bakonyi túra röviden és remélhetőleg élvezhetően leírva. A folytatásban feltárjuk a abádszalóki nyaralások emlékeit. Zárásképpen egy emlék a bakonyi ETIL alakulatról.
1. Nem kirándulás ahol nincsen bográcsos főzőcske legalább egyszer. Kis létszámnál ez nem is gáz, de ha már vagyunk vagy 20an el kell kezdeni üzemi konyha méretekben gondolkodni. Persze az alapanyagok végesek, így marad a jól megszokott amit találunk tegyük bele elgondolás, mivel ami külön ehető egyben is ehető. Paprikás krumpli készült iszonyat kooperatív munkában: a lányok rávetették magukat a krumplipucolásra meg kolbászkarikázásra, míg a srácok tüzifát vágtak és lángokat próbáltak kicsiholni belőlük. Jobb volt mint a Stahl konyhája, csak annyi volt a különbség, hogy itt nem volt kész egyből a kaja, amint összeöntötted a hozzávalókat. Első blikkre kicsit kevésnek tűnt a cucc, így előkerült még 2 zacskó lebbencstészta is sicher ami biztos alapon. Hallottatok már ilyet? Paprikáskrumpliba tészta? Viszont iszonyat jó lett, és még maradt is ki, de már senkinek nem volt lelki ereje megenni (Afrikában meg éheznek, szörnyű).
2. A kirándulások messziről felismerhetők továbbá arról, hogy éneklős dzsemborik kerülnek megrendezésre, legalább olyan hangulati elemekkel fűszerezve, mint a Szigeten egy Korda Gyuri vagy Uhrin Benedek koncert. De persze ezt nem tudtuk ám akárhol megrendezni, fel kellett mennünk egy olyan dombra (jelzem csak a magassága miatt volt domb, de az emelkedési szöge kb 70 fok volt) ahol nappal sem volt egy életbiztosítás leereszkedni, hogy a felmászásról már ne is beszéljünk. Sebaj…elő a mobilokkal és vakufény meg beépített lámpafény mellett 2-3 fős csoportokban, dacolva a halállal felmentünk, hogy ott beleénekeljük érzéseinket az éjszakába Bakonybél alvó városa felett. (vagy falu a tök tudja) Tamás bajtárs rengeteg autentikus dalt tudott (aki nem tudná ez mit jelent kb úgy tudnám meghatározni, hogy nem azt éneklik, hogy Hé bébi, hanem hej babám…remélem mindenki be tudta tájolni a kategóriát) Rögtönzött vegyeskórust alakítottunk és érzésem szerint ha a helyszínen lett volna bármelyik tehetségkutató verseny zsűrije bizony már azon kellene most gondolkodnunk, hogy akkor most piros Ferrarit vagy éppen egy menő Mustangot vegyeka garázsomba arra ez egy helyre a tízből ami még kimaradt. De hát ezt már soha nem tudjuk meg, az egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt.
Persze nem csak Tomi volt ilyen furcsa szerzet. Ott volt Dani, aki gyakorlatilag élő fesztiválgyűjtemény volt, maga a megtestesült viharsarki Kincses Kalendárium. Tudtátok, hogy gyakorlatilag már mindennek van fesztiválja: dinnye, pálinka, uborka, tarhonya…beszarás. Szavazásra bocsájtom, hogy ki milyen elborult fesztiválötlettel tud előrukkolni. A nyeremény a szokásos: kidolgozom annak a fesztiválnak az eseménynaplóját.
Nos ennyi lett volna ez a bakonyi túra röviden és remélhetőleg élvezhetően leírva. A folytatásban feltárjuk a abádszalóki nyaralások emlékeit. Zárásképpen egy emlék a bakonyi ETIL alakulatról.
