Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Folytatódik az annak idején több részt megélt, nagysikerű sorozatom, melyben életem csapásait próbálom egy kicsit jobb színben feltüntetni, csak hogy én is tudjak rajtuk nevetni, rólad, kedves olvasó nem is beszélve. A 10. csapásnál hagytuk el a történet fonalát, és mivel megígértem, hogy ezzel bizony még távolról sincs vége a mókának, hát következzen egy újabb kis megemlékezés.

Mindenki azt hiszi, hogy a Vidámpark, mint olyan azért kapta ezt a nevet, merthogy ott mindenki iszonyat vidám. Nem állítom persze, hogy ez így nem teljesen igaz…a tulajok minden bizonnyal nagyon vidámak, látván, hogy mennyien látogatják őket nap mint nap, és így hál istennek a főtt rizs mellé nem csak rántott párizsi jut majd a vacsoráknál, és talán belefér még egy jól megérdemelt nyaralás is egy olyan egzotikus szigeten, amiről az emberek nagy része azt sem tudja, hogy létezik, nemhogy azt megmondani hol is van. (Ez egy szép barokkos körmondat lett nem?)

Szóval Vidámpark…az elején még én is végtelen lelkesedéssel vártam, hogy hú de jó megyünk játszani meg plüssállatot nyerni. (még fiatal voltam és bohó - kb 6-7 éves) Atika a kihívások embere, nem aprózza el a dolgokat: nem holmi hülye hernyóvasútra meg csészcsodára akar felülni…neeeeeeeeem. Egyből kezdjünk a hullámvasúttal. Nem tudom ki emléxik még rá, de akkoriban egyetlen kutyapóráz szerű lánc volt az egyetlen biztonsági faktor azokon a lepukkant fakocsikon (érted?! FA), amilyen láncok még a játszótéri hintáknál is komoly veszélyforrást jelentettek, nemhogy egy 1000rel száguldó szerelvénynél. És még ekkor sem féltem. Anyukám egy kézzel a kocsiba, másik kézzel belém kapaszkodott,  nehogy megismétlődjön az a bizonyos füzesgyarmati incidens. És ekkor még mindig nem féltem. Nem tűntek fel a jelek, hogy ez így nem lesz jó. Felhúztak minket a pálya tetejére és közben azon agyaltam, hogy miért sikongat mindenki ezen a szaron, hiszen ez dög unalmas…és aztán megértettem. Hát senki nem mondta nekem, hogy ez lesz…és ez  nem olyan mint az Okosabb vagy, mint egy ötödikes…itt nem lehetett kiszálni ha úgy érezted neked ennyi elég is lesz. Remegtek a lábaim utána, mint az első karaoke fellépésem alatt. Borzalmas volt…

Ekkor még sikerült velem elhitetni, hogy csak ez az egyetlen játék ilyen borzalmas. Én meg már akkor végtelenül naív voltam, szal bedőltem a trükknek. A másik “hogyan is alakulnak ki a korai szívrohamok?” játék a körhinta…tudjátok az a láncos nagyon kilengős. Gyenge lendülettel elindul a móka, és ez még jó is…aztán kezd belendülni és érzed mélyen magadban, hogy bizony a 15 perce elfogyasztott hamburger kezd átmenni búvárkajába, és már nagyon fel akar jönni a felszínre. Hiába kiabálsz segítségért…az ukrán vendégmunkás, aki a hintát kezeli és magyar tudása kimerül a “Jó napot kívánok” szlogen ismételgetésében, nem érti, hogy mit is jelent az, hogy SEGÍTSÉG, csak azt látja, hogy vadul kalimpálsz. Ebből le is vonja a konzekvenciát: baromi jól érzed magad, és minden bizonnyal azt kiabálod, hogy gyorsabban-gyorsabban. Ekkor egy fél perccel később átléped a hangsebességet, és egy körön belül kétszer is lekörözöd a saját hányásod, csak úgy Schumacheres módon ala Hungaroring.

Na ezek után már nem hagytam magam ilyen könnyen átrázni…de mint utóbb kiderült maradt rés a pajzson. Nem tudom ki ismeri a Sombrero nevű játékot? Aki nem annak elmesélem: adva van egy polip (vagy kaktusz már nem is emlékszem pontosan) aminek az ágain kis sombrero kalapok vannak. Na ezekbe kell beülni. Az alap törzs forog jobbra, a kalapok meg ellenkező irányba. Erre is sikerült engem felráncigálni. Már ott pánikban voltam, hogy nem tudtam magamra hajtani rendesen a biztonsági eszközt (már akkor is kidolgozott felsőtestem volt), így tapadtam magamtól a székbe, mint Pókember a falra. 2 percen belül voltam olyan rosszul, hogy a kaját már egyszerűbb lett volna mandínerből a retyóba önteni, így legalább a gyomrom és a beleim pihenhettek volna egy sort. Ekkor az egyik mókás kedvű fiatalember megszólalt mellettem, hogy mindjárt be is fog gyorsulni, ez eddig csak bevezető volt, hogy szokj hozzá a sebességhez. Úgy megütöttem volna, de akkor elvesztem a tapadásom, mint a Ferrari a tegnapi Maláj nagydíjon.

Azóta inkább nem szállok fel semmire, ami gyorsabb egy busznál és nyitott…persze egy cabrió kivétel lesz, de ez még odébb van.

És igen…jöjjenek most az Abádszalókos képek

Emberek…észrevettem ám, hogy a legmagasabb olvasottság akkor volt amikor képek jelentek meg a blogon. Nos mivel a következő szöveges bejegyzés elkészítése még folyamatban van (annyit elárulok, hogy folytatódik nagysikerű: Csapások az életemben sorozatom), így újabb képekkel lepem meg törzsolvasóimat. A már korábban leírt bakonyi túra és abádszalóki nyaralás emlékezetes pillanatai kerülnek terítékre. Remélem nektek is annyira tetszik majd, mint amennyire én jól éreztem magam akkor…

És ekkor még senki nem is sejti, hogy mi vár ránk

A semmi közepén…tisztára mint valami erdei eksön man nem?!

Hát megtaláltuk…egy titkos járat ami egészen a Parlamentig vezet (amúgy csak egy kis forrás minimális patakkal)

Itt tévedtünk el először…a teljes kétségbeesés mindenki arcán

Itt másodjára…

Az utolsó közös kép mielőtt elvesztettük néhány bajtársunkat

Hol is vagyunk?…technikai szünet, amúgy minden a legnagyobb rendben…mindig jó helyen voltunk csak nem tudtuk mindig pontosan hogy hol is van az a jó hely

Oké, oké…volt még egy csoportkép…aki kisakkoza a két kép összehasonlításából, hogy ki fényképezte ezt, az nyer valamit…

Kérem kapcsolja ki!

Nagyon látszik mindenki fején, hogy hajnali 3 óra van és nem kifejezetten friss és üde?

Na ekkor még színjózan mindenki…de ez csak a látszat

Oké alakul…kezdjük magunkat mosolygósra inni…amúgy nem…egyszerűen jól érezzük magunkat

A Ködmön család: “istenkirály” Zsolti és kedves felesége Panna

Ildikó és “olyan kis tündér” Dani

“hunyorgós-olaszmacsós” Zoli

“buliról kicsit késős-de nem sznob-halál jóarc” Reni

Rodin gondolkodói

a bálkirálynő és a bálkirály (az eredmény ugyan nem ezt mutatta, de már megy a szavazat-újraszámlálás…biztos bunda volt)

lecsúszva a Wellness hétvégéről de egy BÖGRÉVEL gazdagabban (bögre érted?!…mindig bögre…de több mint a semmi)

Oké oké megígértem, hogy szombaton írni fogok, de aztán kicsit eltelt az idő plusz el is áztam egy hangyányit és már nem voltam olyan írós kedvemben. Na de majd most…
Véget ért a bál lássuk mi is történt. Beestünk kb 8ra a 7órás kezdéshez képest. A svédasztal előtt masszív sorfal, a sorok kígyóznak mint az újpesti bérletpénztár előtt bármelyik hó 5.-én. Bent ha nem volt vagy 40 fok akkor egyse, de a pincérek mind old spice hónaljsticket használhattak mert folt az nem volt az ingen. A sarokba még kellett volna egy mosódézsa és akkor megnézhettük volna hogyan mosnak a háziasszonyok 40 fokon. A kaja nagyon ott volt a szeren…én kapros galuskát ettem harcsapaprikással tele gombával (régen ettem halból készült cuccot ilyen jól elkészítve). Állítólag a többi kaja is jó volt (belém már több nem fért, elvégre kisfogyasztású gazdaságos városi alkalamazott vagyok) csak a salik hagytak kívánnivalót maguk után. 9 után eljött a táncbemutató ideje. Latintáncosok nyitottak: az egyik csávón testhezfeszülős flitteres rózsaszín felső volt. Nem hinném h ennyire jól lettek volna fizetve h egy ilyet magától felvegyen, úgyhogy mindenkire rábízom annak eldöntését, hogy vajon miért is ezt a felsőt preferálta a fiatalember. Eltincitánciztak úgy 2-3 percig/szám…biztos fárasztó lehet, de olyan zavaró ha a szám közepénél kikapcsolják a nótát. Aztán jött egy másik tánccsoport, na ők 15 percben összefoglalták a Rómeó és Júliát. Számomra nem volt egészen tiszta a végéig, hogy ki kit is alakít, de amikor meghalt egy faszi meg egy csaj éltem a gyanúperrel, hogy ők voltak a címadó szereplők. Viszont Merkúció meg Tibalt nem halt meg! Valami modern újragondolás ez, meg hogy 12 éven aluliak is nézhessék annyi vér ne follyon alapon? Na mindegy…nagyon jól nézett ki meg a francia(?) zene is nagyon tetszett ami alatta szólt. Jöhetett az ivászat része a dolognak. Üzembiztosan és előrelátóan már eleve egy fél üveg borral a gyomorban érkeztünk, az ajtóban hozzánkvágtak egy pohár pezsgőt is, onnantól kezdve én meg beálltam a sörfogyasztásra. Mosolygósra sikerült inni magam de teljesen ura voltam a helyzetnek és mindenre emléxek is. Éjfél után bálkirály és bálkirálynőválasztás: szerintem bunda volt…már az elején lezsíroztuk, hogy engem és Editet kell kiválasztani…erre nem más kapta. Borzalmas. Há ezért csúsztatok én át borítékokat? Azt hiszik szarom én a pénzt? Aztán a tombolahúzás…egyértelműen wellnesshétvégére pályáztunk erre mit nyertünk? BÖGRÉT. Eddig ahol dolgoztam mindenhonnan kaptam/nyertem valamilyen úton módon bögrét…ez már lassan nálam hagyomány. Na nem baj szép van fedel meg van hozzá kanál is. De legalább nyertünk. És igen, elkezdődött a kritikus időszak, amikor is ígéretemhez híven táncolnom kellett. Na képzelhetitek milyen lenyűgöző voltam…Valahová egy zárlatos Bíró Ica és a ponyvaregényes John Travolta közé pozícionálnám magam. Állítólag jó voltam, de ezt mindig csak azért mondják mert így sincs sok kedvem táncolni, ha meg le is hangolnak azzal hogy úgy mozgok mint egy légy ha lefújták Raiddel, na akkor egy életre elmegy a kedvem tőle. Na mindegy…kb hat percig bírtam egyhuzamban és utána mint aki jól végezte dolgát kerestem egy oxigénpalackot meg egy vérnyomáscsökkentőt és egy fotel csendes békéjébe süppedtem. Aztán szép lassan eltünedezett mindenki így hát fogtuk a sátorfánkat (mellesleg már én is pilledtem) és szépen hazaszivárogtunk.
Nos ennyi volt szép volt, jövőre ugyanitt ugyanekkor teljes harci díszben. tudom nem volt egy Hamupipőke sztori de a lényeg sztem átment.
Ja igen…készültek képek is ám. Mindegyikről szerettem volna meglépni amikor már láttam h villani készül a vaku, de valahogy mindig belefértem…így rengeteg mókás kép született, mihelyst hozzájuk jutok publikálok pár nézhetőt.

Visszaszámlálás: már csak 5:30 percig retrográd a Merkúr és akkor vége a rontásnak.
Holnap bálba megyek emberek.  Még életemben nem voltam soha még csak hasonlón sem, kb az uccsó öltönyös megmozdulásom az államvizsga volt, hasonló felhajtás meg max a szalagavatómon volt. Lesz itten kérem szépen eszem iszom dínom dánom, ereszd el a hajamat. És igen történelmet fogok írni. Igen szerénynek mondható életem során eddig kétszer vetemedtem arra, hogy táncoljak  (értsd mozogtt a lábam is…a felsőtestkoreográfia nem tánc akárki akármit mond), ráadásul eddig mindkétszer ugyan azzal a személlye volt ezen neves esemény cirka 9 év kihagyással. És most igen…ismét meghódítom a táncparkettet terveim szerint, de remélem nem a baleseti sürgősségin lesz vége a mókának. Annyira két bal lábam van, hogy simán tudok magamnak cipőt lopni még akkor is ha csak az egyik fele van kitéve a polcra…elvégre csak 2 balos kell. A féktelen holnapi duhajkodás (persze ez visszafogott alkoholfogyasztást, de annál több emlékezetes élményt jelent) magával vonza, hogy holnap bizony nélkülöznötök kell, de szombaton (mihelyst magamhoz tértem és nem utolsósorban haza és a klaviatúrát is felismerem, hogy a betűkről ne is szóljak) megosztom élményeimet életem első báljáról a nagyérdeművel. Addig is…az erő legyen veletek!

Hihetetlen rossz csapás szériám van de már csak csütörtökig…akkor írok ígérem.

Tudni kell rólam hogy kb évente egyszer megyek nyaralni, akkor is országhatárokon belül és max 3 napra. Nem végeztem el semmiféle meteorológus tanfolyamot, de onnantól kezdve, hogy fixálva van az abádszalóki nyaralás 3 napja, sziklaszilárdan meg tudom mondani, hogy arra a 3 napra megtorpan a globális felmelegedés és az addig elviselhetetlen 40 fokos hőség, kb 10re esik vissza szorványos esőkkel tarkítva. Ha nem is a napozástól barnulunk le de a rozsda is legalább olyan jó színt kölcsönöz. És csak hogy ennél is mókásabb legyen második napra általában kertparti grillkajával van betervezve. Na most az eső annyira nem kompatibilis ezzel a rendszerrel szal ment az esernyővel állás a tűz mellett és a kurva anyázás h már megint esik. Egy élmény ilyen körülmények között grillezni…csak ajánlani tudom mindenkinek. Stahl Judit meg Kovács Lázár azt se tudja mi az igazi sütés-főzés a szépen berendezett fűtött konyhában ráadásul ott minden kész van már akkor miután felvágtad a hozzávalókat és összekeverted. Stahl Judit meg benyomja a kis trükköt, hogy ő bizony mindenhez extra szűz olivaolajat használ és akkor minden sokkal jobb. Hát ennyi trükkel soha nem lesz egy David Copperfield belőle… Na de egy kissé eltávolodtunk a mókás részektől a nyaralással kapcsolatban. Vissza a főcsapásra.
A nyaralóban ahol voltunk nem volt vezetékes melegvíz (gyakorlatilag az összes nyaralóban nincs, max a kulákoknál, de nekik van fűtött tavuk is a kis házikó mellett)  így bojlerrel került megoldásra a melegvizes fürdés. Na most kb 4-5 emberre van kalibrálva a bojlerméret így az uccsó 2 ember szívja a púpot de főleg az utolsó. Hál istennek én az utolsó előtti voltam így még egy langyosnak erős túlzással nevezhető zuhany után tájékoztattam Rusty kollégát, hogy van egy jó meg egy rossz hírem: a rossz hogy elfogyott e melegvíz, a jó, hogy hidegből még annyi van hogy csak na. Ezekután egyéni és egyben országos csúcsot állított fel állva zuhanyzásból, így a sakknévsor gárdája rögtönzött interjút készített az újdonsült bajnokkal. Megköszönte ezt a teljesítményt a szüleinek és családtagjainak, és főleg nekem (aki elhasználta a maradék melegvizet) hiszen ahogy mondani szoktuk vala ez a rekord nem jött volna létre ha én nem vagyok.
A strand: elvileg szabadstrand van a Tisza tó partján kivéve akkor amikor egy fehéringes tag lehúz 300 Ft-tal belépő címén (sztem már ez is vizitdíj) és délután már illaberek nádakerek és már rég valamelyik kocsmában ül hogy a könnyen szerzett lóvét humántőkébe fektesse és leépítse magat az egyesült kazah szeszgyárak legújabb termékével, ami már szagával is azonnali agyhalált okoz. A víz nagyon jó csak a kritikus pontig kell valahogy átvészelni (ágyékmagasság a gyengébbek kedvéért) utánna már vígan lehet ökörködni. Hogy mi van a víz alatt felszínén az külön tanulmány: a fenék tagozódása: a szélén apró kavicsok amik annyira élesek és úgy buzerálják a talpad hogy szeretnél minél hamarabb a következő zónába érni és akkor ér a meglepetés hogy ott meg blokktégla méretű amorf kövek vannak, szal még jobban megszívtad a púpot. Ahol meg már kellemes (értsd fos állagú) iszap van ott meg már nem ér le a lábad és már a bólyáknál jársz és örülj ha nem dzsetszkíznek át a fejeden vagy nem találkozol szembe a felfújható banánnal amit 10ezerrel húz a motorcsónak csak hogy mindenki a kifizetett idő 80%-át leesve a vízben töltse. Mekkora üzlet mi?! A vízfelszínen változatos tereptárgyak találhatóak: a viszonylag természetesnek mondható vizi növény kolónia amik annyira tudatosak, hogy folyamatosan téged követnek és rád is tapadnak és undi…aztán ott vannak a kevésbé jellemző életformák: taknoy ázott zsebkendő, kefírszerű lebegő válladékok és hasonló finomságok.

Folyt köv.