Abádszalók 2008
Nálatok régebben már csak én jártam ezen az oldalon, de most, hogy túl vagyok a nyaraláson szükségesnek éreztem billentyűzetet ragadni és weblapra vetni 5 nap eseményeit.
Mint az már sokatoknak nem meglepő, az idei nyaralás színhelye ismét a festői szépségű (bár nem tudom melyik festő volt szép…) Abádszalókra esett. A létszám nem túl nagy (értsd 5-6 fő) de aki számított ott volt.
Csabáról ketten rugaszkodtunk neki eljutni a helyszínre, és nagy naívan azt hittük egy egyszerű 2ésfélórás úttal meg is ússzuk az egészet. Gyoma után történt ugyanis, hogy egy veszélyes anyagokat szállító kamionnak éppen előttünk támadt kedve felborulni. Egyből kiértek a CSI-osok meg kismillió narancssárga autó, a sor meg diszkréten elkezdett növekedni mindkét irányban. Kb 55 percig csak álltunk, mint a magyar fociválogatott egy bárki elleni meccsen, mire gondolom egy közös savazással megoldották a helyzetet és illaberek, mintha nem is történt volna semmi mindenki átment ködüzemmódba. Lehet, hogy csak gyakorlatoztak, ha meg nem akkor tényleg alapos munkát végeztek mert tényleg nem lehetett semmit észrevenni a balesetből.
Ugrunk egy kicsit az időben a pesti és a csabai csapat 3 perc különbséggel érkezik meg a pályaudvarra. A szokásos probléma merül fel: a nyaraló továbbra is 30 perc sétára van a pályaudvartól, és bár iszonyat sportos mindenki azért nem mókás felpakolva ekkora távot megtenni. Hát elő a hüvelykujjakkal, kezdődhet a stoppolás (és nem a lyukas zoknik foltozására gondolok). Kb 4en mentek el mellettünk mire egy kedves házaspár megállt, hátsó ülésen gyerekkel. Bepakoltuk a cuccok nagy részét meg ketten még befértek közülünk, hogy azért mégse véletlenül rossz helyen lefordulva meglógjanak a cuccainkkal, amiket másnap vissza is vásárolhatunk a helyi piacon a gyors áruforgásnak köszönhetően. Editben az is felmerült, hogy igazából pszichopata sorozatgyilkosok (mert azok mindig teljesen normálisnak tűnnek) és mi önként a karjukba löktük két barátunkat. Én egyből valószínűsítettem, hogy egész biztos, hogy már a gyereket is úgy rabolták, és kaptak az alkalmon, hogy még két fiatalt megnyúvaszthatnak. Mint utóbb kiderült tényleg halál jó arcok voltak persze csak képletesen, ráadásul 2 utcára laktak tőlünk. (soha többet nem láttuk őket, biztos a következő merényletüket tervezték)
A meghívó körlevélben elhangzott a mondat, mindenki hozzon valami kajánakvalót. Azonban az információáramlás nem lett megoldva (értsd engem nem tájékoztat soha senki) így 4 kg krumplival felszerelkezve érkeztem a helyszínre gondolván milyen jó fej leszek, hogy ennyit cipekedek csak azért, hogy mindenkinek legyen mit ennie. Mint kiderült a helyszínen annyi felhalmozott burgonyakészlet volt, amivel a teljes afrikai éhezés témát be lehetne szüntetni és még veteményezni is lehetne belőle. Képletesen annyit ért az én adag krumplim, mintha tartogattam volna a vizeletem a tóig, hogy ott ürítsem ki ezzel emelve a vízszintet: azaz én tudom, hogy hozzátettem valamit, de túl nagy látszata nincs mert elvész a tengerben. Na sebaj keményítő hétvégét is kell tartani valamikor, megoldodttuk a helyzetet zseniális krumplis kajákkal.
Ahogy megérkeztünk beköszöntött a monszunidőszak. Ezen már nem is voltunk meglepődve a tavalyi statisztikáink ismeretében, úgyhogy eleve rizstermesztésre kondícionáltuk magunkat. A tó hőfoka valahol a 3-4 cm körül férfi mértékegységben mérve, úgyhogy az elején nem is próbálkoztunk komolyabb eredményeket elérni 100 m gyorson, maradtak a szárazföldi sportok. Kezdetét vette a US Open 2008 tollaslabda változata. Róma: szikrázó napsütés a hajam még mindig tart, Abádszalók: orkán erejű szél és a labda megint a tetőn vagy az ereszben landolt. Kihívás volt keresztszélben játszani, nehezen tudtuk eldönteni ki a Nadal ki a Federer. Ahogy a lenti képen látható én általában csak LÁBATLANKODTAM a pályán, és igazából a szervákat sem tudtam normálisan LEKEZELNI.
Igazából annyi közünk volt a játékhoz, mint Stahl Juditnak a főzéshez: csinálod, trükközöl de tulajdonképpen nem sokat értesz a dologhoz. Istennek hála, hogy fújt a szél, így legalább volt mire fogni.
Figuráztuk nagyon, de inkább látványosra semmint eredményesre sikerültek a megmozdulások.
Jelen bejegyzés történelmi mérföldkő a blogom történetében. Most először csak nektek, csak tőlem, csak úgy videók is helyet kapnak ezen oldalon, mert hát ugye a képek nem mindig adják vissza a feelinget, akármilyen szöveg is legyen mellette. Úgyhogy következzék egy rövid kis felvétel az idei US Open Abádszalók Badminton Championship egyik “izgalmas” momentumáról.
Akármilyen hihetetlen fárasztó ám a tollas tomboló szélben, de legalább majdnem minden szerva ász. Megérdemelt pihenés következett, a szemfülesek észrevehetik, hogy mintha ez a képet már bizony látták volna valahol. Nos valóban: 10 apró különbséget rejtettünk el, a helyes megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk.
Az időjárás elég szeszélyes volt. Szerintem valaki direkt figyelte, hogy mi mit is akarunk csinálni…kedvcsinálónak sütött egy kicsit a nap, aztán jöhetett az eső akár strandra akartunk menni, akár grillpartyt akartunk összedobni. Mindennek tetejébe Rusty barátunk csúnyán összetörte magát mezítlábas foci közben, mert azt hitte, hogy ő az új Ronaldinho. Nos már most megnyugtathatom Ronaldinhot: nem kell aggódnia, biztonságban van a helye a Barcaban. Sajnos törésig nem sikerült eljutnia saját különbejáratú aranylabdásunknak, de a kislábujja sztenderden felvette a nagylábujja méretét és alakját. Jöhetett a borogatás, másnap reggel meg az ügyelet, ahol megnyugtatták, hogy nincs eltörve max megrepedt, de az úgyis összeforr. Egy gipsszel kevesebb, maradt a házi kötözés.
Egynémelyik videó kicsit sötétre sikerült sorry…vegyétek fel a fényerősséget a monitoron hátha jobb lesz…ha meg nem akkor bal.
Szóval ott jártunk, hogy éppen úgy tűnt, hogy jó az idő, nosza elindultunk a strandra. A víztől már első ránézésre 4 méretet ugrottam össze ágyékban, úgyhogy éltem a gyanúperrel, hogy én biza bele nem megyek, nincs az az isten. Elhatározást tett követett, szal felvettük Russal a szokott formációt csak most fekve.
És igen itt a várva várt pillanat…a Miss és Mister Universe verseny döntőjének fürdőruhás része következik. Minden versenyő fejben összerakta kampánybeszédét a pandák megmentéséről, az éhezés megszüntetéséről Afrikában, a 4-es metro elkészüléséről, és hogy természetesen semmiféle plasztikai műtéten nem esett át, ő így eredeti, ahogy van (tegyük hozzá ez elég hihető is a jobb szélső 2 fiatalember láttán)
Amúgy elég kulák hely ez az Abádszalók. A parkolókban túlnyomó részt Mercedesek és Audik állnak a hozzájuk tartozó “vállalkozó vagyok nem közalkalmazott bakker” arcokkal, a háttérben pedig könnyedén ring a vízen az a rengeteg motorcsónak és kisebb jacht amit feltehetően kemény, becsületes munkával szereztek meg.
Persze akadtak fanatikusok is, akik nem elégednek meg holmi szaros Mercedes A osztállyal, inkább militartista beállítottságúak, amit csak egy kissé árnyékol be a Barbie és a Hello Kitty iránti rajongás, ezzel egy igen sajátos kontrasztot létrehozva. A lenti képen azért érezzük, hogy a tulajdonossal így sem érné meg összeakasztani a bajszot:
1. egész biztos, hogy nagyobb nálad
2. egész biztos buzi, úgyhogy ha a verést meg is úszod attól még kelhetsz másnap fájó seggel…
Mi limitált lehetőségeink miatt gyalog és/vagy biciklivel hazafele vettük az irányt mert hát ugye még grillezni is kellett, másrészt egy újabb fővel bővült a társaság.
A hétvége sokak által egyik legviccesebb része következett, én annyira nem nevettem mert ugye már kitalálta mindenki én voltam a szenvedő alany. Történt ugyanis, hogy Anikóért (a korábban említett plusz ember) ki kellett menni a pályaudvarra, mivel semmi nincs közel a nyaralóhoz. Nosza ketten biciklire pattantak, gondolván, hogy egyiken majd elfér a csomag a másikon meg Anikó. Na ahogy ezt Móricka elképzelte. Szerencsére a felhőszakadás éppen félúton kapta el hőseinket, ráadásul az egyik bajtársunkat hátrahagyták, mivel a már említett böröndcipelős formáció nem működött ellenben mindig leesett a bicikliről. Mit volt mit tenni visszatértek a főhadiszállásra Peti nélkül, akinek megmentésére akcióterv készült, ami kimerült annyiban, hogy tegyem fel a seggem az egyik biciklire és szelídítsem meg magam mellett a másikat is és menjek vissza Petiért ne kelljen gyalogolnia. Sajnos 2 útvonalon megközelíthető a nyaraló egy rövidebb és egy hosszabb létezik, különböző útminőségben. Eleve lutri, hogy egy gurulós bőrönddel merre indul el az ember, na nem baj. Készítettem egy sematikus ábrát csak hogy jobban megértsük az eseményeket.
Nos a piros útvonal engem jelöl. Végigmentem a rövidebb úton sehol senki, rövid telefon, hogy elindult-e Peti egyáltalán, de persze nála nincs telefon feltételezésekre építek…ok végigmegyek a hosszabb úton, hátha az útviszonyok miatt azt választotta. Segítek, NEM! Ő a kék nyomvonalat követve véletlenül eggyel hamarabb fordult le és máris egy általunk ismeretlen régióban találta magát. Ha mindez nem lenne elég még le is csókolomozták egy kocsmában, ahol érdeklődött, hogy jó településen van-e még egyáltalán. Én mindeközben kevésbé vidáman bejártam az egész települést, és mivel eső után voltunk gondosam kerülgettem a tócsákat nehogy vizes legyek…mint azt sejthetitek az autósok ennyire nem féltették magukat , úgyhogy ketten be is terítettek gazdagon, hogy büdösödne beléjük a levegő. Mire visszaértem Peti már megérkezett, mindenki jól mulatott, csak nekem volt összevonva egy kicsit a szemöldököm.
Akármit is hittetek eddig az a biciklis csávó én vagyok. Jövőre megpróbálom 3 biciklivel, vagy szintidőt kéne javítanom, de valami nehezítés mindenképpen kell, mert ezt már minden hülye meg tudja csinálni. Várom a javaslatokat.
Kezdetét vette a grillezés. Azaz kezdetét vette volna, ha nincs a már korábban említett felhőszakadás, így egy kicsit csúsztunk mint a nyárigumis Suzuki a tükörjégen. Rustyval délelőtt bepácoltuk a húsokat, eszméletlen jó majonézes krumplisalátát dobtam össze, már csak a tűz hiányzott meg a sült hús…
Csak a kezét figyeljétek, olyan gyors, hogy a fejsze szinte nem is látszik. Az aznapi tanulság pedig a következő volt: ne vakard a lábad fejszével akármennyire is viszket!
A kaja szokás szerint kva jó lett (elnézést) na nem azért mert mi csináltuk, de tényleg…aztán ment is a nézgelődés, mint amikor Süsü lepkét kerget, meg a sóhajtozás, hogy a fasznak kell ennyit zabálni egyszerre… Nem volt hátra más, mint előre: tűzoltás majd csoportos szórakozás (rossz az aki rosszra gondol)
Vidám dzsembori vette kezdetét Unoval és Ektivitivel. Próbáltunk itt is figurázni és megragadni a pillanat varázsát (értsd kellett egy kép amin a levegőben úsznak a kártyák…csupán 4szer kellett nekirugaszkodni) Tudni kell, hogy mindegyik képen a villanás előtt vagy után repültek ám a kártyák csak éppen ez nem mutatkozik meg egy pillanatképen.
Kollektívan adok mindenkinek egy feketepontot. Soha senki nem szólt rám, hogy ennyire borzalmas hangom van. Nekem van mentségem, hogy miért éneklek: belül jól hangzik. De amikor visszahallgattam magam feltettem a kérdést, hogy vajon miért nem dobtatok eddig tűzre, de legalábbis, mint tömegpusztító fegyvert lassan be lehetne tiltani engem. Ja hogy nektek bizonyíték kell…TESSÉK
Persze egy idő után egyből mindenki kedvet kapott az énekléshez, hiszen ennyire mindenki tud, mint én 
Miután már mindenki ivott egy keveset (tényleg nem sokat) Edit ragadta kezébe a gépet egy rövid kis videó erejéig, amely egy sajátos operatőri koreográfiában készült el…hogy sztori nincs az egy dolog, de egy fix pontot nem találsz az egész film alatt…
Továbbra is a szokásos időjárás folytatódott…felhőszakadás, világvégehangulat.
Ezzel párhuzamosan furcsa lények jelentek meg a tornácon, minden bizonnyal egy messzi messzi galaxisból. Ha valaki látja adjon neki egy mobilt, amíg hazaszól.
Helyszíni riportunk következik az utolsó túlélőkkel:
Úgy érzem még mindenki vevő egy kis megasztárfeelinges nem éppen énekelni tudós Uhrin Benedek kerestetik videóra így a végén. Ami a jó benne, hogy tényleg nagyon nehezen felismerhető bárki is a felvételen. Viszont ha azon gondolkodnátok, hogy mi is ez a dal, adjátok fel már most. Nem világslágerről van szó, csupán az én szerzeményemről, úgyhogy a kereskedelmi rádiók még nem adják slágergyanú címszó alatt, de még a közszolgálatiak sem. Ez most csak itt elérhető (na meg a youtube-on)
Videó 7
Mindenki örülhet,
lassan a vége felé közeledünk
Elcsigásodtunk, eltelt 5 nap, a végén fasza volt az idő, még a vízbe is bemerészkedtünk…mirelit kacsa lett a vége. De sebaj…jó volt szép volt jövőre ugyanitt ugyanekkor.
Én csak egy embert hiányoltam, személyiségi jogok miatt neveket nem említhetek de biztos tudni fogja, hogy róla van szó, elvégre feszt rá gondolok.
Remélem mindenkinek tetszett ez a kis képes videós beszámoló, most ennyire telt tőlem. Igyexem nem elhanyagolni az oldalt a későbbiekben sem. Az erő legyen veletek.
