Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Maradjunk az aktualitásoknál. Válság van, ezt még az is tudja, aki nem néz híradót (mint pl én). Hatványozottan megnőtt a bankrablások száma országszerte, mert valaki már nem lát más kiutat ebből. Legtöbbször alapból forban vannak, mert a rendőrség nincs a helyzet magaslatán, egyszerűen gyalogosan meg lehet lógni a tetthelyről, nem is kell a filmekből már jól ismert járó motorral a bank előtt várakozó tettestárs. Persze azért vannak idióta bankrablók, mert hát ugye nem mindenki erre a pályára született. Éppen ma olvastam, hogy egy faszi bement egy fiókba, bejelentette a pultos hölgynek, hogy ez egy bankrablást és ide a pénzt…és ennyi…aztán várt, hogy majd odaadják a lóvét. Úgy értékelte, hogy a nehezén már túl van, azzal az egy mondattal. Persze mindeközben, amíg emberünk jóhiszeműen  fejben már megtervezte, hogy mire is költi azt a rengeteg pénzt, kihívták a zsarukat és tetten lett érve.
Persze a másik véglet sem túl jó, ha a túlzottan karrierista biztonsági őr félúton a kijárat felé, hónunk alatt egy zsák pénzzel hátba lő minket. Már éppen halálközeli élményünk lenne, amikor egy égi hang bemondja, hogy a válságra való tekintettel kikapcsolták a fényt az alagút végén, úgyhogy köszönjük a részvételt, legközelebb legyen több szerencséje.
A krízis egyre több helyre beszivárog, senki sem lehet biztonságban. Új logók jelennek meg a piacokon, melyek már tükrözik, hogy bizony nincs minden rendben. Néhány példa:

Kíváncsi vagyok mi jöhet még…

Megígértem, hogy hétvégére összeszedem magam, és egy véletlen folytán valóban sikerült egy jó témát összedobni. Annak idején nagy sikert aratott a Csapások az életemben sorozat, most ennek következik remélhetőleg méltó folytatása. Csak a napokban jött létre ezen újabb fejezetnek az alapanyaga, úgyhogy gyorsan leírom, amíg frissek az élmények.

Mint arra ti is emlékeztek, marha jókat virultunk az egészségügyi problémáimon, hát most megint belecsaptam a lecsóba. Most is, mint az utóbbi időben minden alkalommal, remegő kézzel mentem el az orvoshoz, mert bizony beütött egy újabb nyavaja. Ismét aktualizáltam a végrendeletemet, de most is mint legutóbb, elhamarkodott intézkedés volt. Most sem sikerült semmi halálosat elkapnom istennek hála, csupán egy egyszerű kis vérrögöm van. Nem is ez a poén, hanem hogy hol van. Na hol? A *egglyukam mellett közvetlenül, *azd meg!! Ott van mindjárt a villogó ONLY EXIT felirat mellett…valószínű ez a főkapcsoló. Mintha lenne egy fémkrumpli a valagadban, ahogy azt a Ponyvaregényben mondták, csak ebben vannak apró tűk is. Egyszer már átszabattan a seggem, persze nem plasztikáztatva, szintén oda nem illő dolgokat kellett eltávolítani, de legalább maradt egy jópofa heg, amiből lehet smile arcot rajzolni, csak két pötty kell fölé. Na de ez?! Marha szar helyen van, plusz el fog múlni…semmi nyoma nem marad, maximum ez a bejegyzés.
Olyan jó lenne egyszer úgy elmenni a dokihoz, hogy nem kell letolni a gatyámat is. El sem tudom képzelni milyen lehet egyszerű köhögéssel beállítani, ahol csak fel kell húzni a pólódat, kicsit krákogsz aztán jónapot. Persze csak, hogy mókás legyen a dolog a poén kedvéért azért átjártak az asszisztensek a szomszédos rendelőből, mintha nem lenne így is éppen elég feszélyező olyan előtt letolni a boxert, akivel nem óhajtok szexuális kapcsolatot létesíteni. Nem baj, húzzunk kordont a seggem köré és mutogassuk látványosságként. Aztán csak a beteg megnyugtatása végett teljeskörű vizsgálatra kerül sor: értsd testüregekre kiterjedő motozás következik. Éppen hallod ahogy csattan a gumikesztyű és máris mély benyomást tettek rád. Több dolgot is leszűrtem ebből a vizsgálatból:
- most már tudom, hogy érzik magukat az ujjbábok
- egy újabb okkal bővült a “miért ne legyél soha buzi” listám
- ha esetleg egyszer drogcsempész leszek egy ilyen vizsgálat már nem ér váratlanul

Felépülésem folyamatos, remélhetőleg lassan újra egyenesen tudok ülni. Ha meg nem akkor a Fókusz készít majd egy megrázó riportot rólam.

Már majdnem azt hittem, hogy elindult valami fellendülés, hirtelen 300%-os növekedés volt tapasztalható az olvasottsági adatokban (ez így jól is hangzik, de körbeírás nélkül egyszerűen csak 4 olvasó volt), de mostanra visszaállt a szokásos egy ember néz rá az oldalra effektus.

Tetőzi a bajt, hogy mély alkotói válságban vagyok, annyira tanácstalan vagyok, mint egy kisközség. Számítok az együttműködésetekre, hogy jobbnál jobb ötletekkel halmoztok el újabb posztok születése érdekében. Most tényleg nem megy több, de hétvégére ígérem összeszedem magam. Csak történik már valami, amit érdemes monitorra vetni.

Az utóbbi idők olvasottsági statisztikája komoly kétségbeesésre ad okot. Naponta 1, azaz egy olvasó látogatja az oldalt, ami, még ha figyelembe is vesszük, hogy csak minden másnap, vagy harmadnap írok valamit, még így is elszomorító. Lassan fontolóra kell vennem az érdeklődés hiányára való tekintettel történő ismételt beszüntetést.

Na mind1, még egy darabig próbálkozok. Mivel hangom továbbra sincs, így nagy ráérő időmben belekezdtem a következő albumom munkálataiba. Már vizualizáltam a vége utáni visszatapsot, hogy bizony ennyivel nem elégszik meg senki. Persze könnyen megeshet, hogy a mostanság trendi vírusjárvány miatt kínoznak ilyen és ehhez hasonlók hallucinációk, de valamit nekem is élveznem kell. De ami nem öl meg az erősebbé tesz. Szóval az újnál is újabb albumon csak és kizárólag saját szerzemények kapnak helyett, jobbára mindegyik vadi új lesz, úgyhogy a meglepetés erejével fog mindenkit mellbe vágni, és maradandó pszichikális sérüléseket okozni. Koncepció még túl sok nincs, de próbálok változatos dalokat írni:
- legyen nyálas a kutyák kedvéért
- mélyenszántó a vidéki földmunkás rajongótábor miatt
- mókás: csak, hogy hihető legyen, hogy valóban én írtam
- érthetetlen, hiszen a zseniket sosem értik meg
- alternatív/elvont, hogy a nem is oly távoli jövőben az irodalomórákon való elemzés alkalmával több vitacsoport is kialakulhasson arról szócsatázva, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző
- pörgős, hogy valamire bulizni is lehessen, ne csak ereket felpattintani
- de persze depis szám nélkül nincs album (bár enélkül is simán felköti magát mindenki mihelyst meghallja)

Elméleti síkon már irgalmatlan nagy rocksztár vagyok, lassan el kéne tűnnöm a nyilvánosság elől és ugrásszerűen megnőnének a lemezeladásaim. No de ez még odébb van, egyenlőre le kell tenni valamit az asztalra…UNDER PROCESS…PLEASE WAIT…THANKS

Mielőtt bárki bármi rosszra gondolna (pl: beléptem egy alternatív szektába), egyszerűen csak egy szimpla disznóvágás zavarja meg a hétvégém egyensúlyát.
Már most elkezdődtek az előkészületek - amiben én természetesen nem veszek részt - megy a bélpucolás ezerrel, szal könyökölni lehet a szagra, de mindenesetre egy válogatáskazit lehetne belőle rögzíteni.
Már látom a holnapi napot: hajnalok hajnalán már fenn van mindenki, épp csak a disznó nem kelt még fel meg én. Mi a túrónak kell olyan korán elkezdeni mindent? Elvégre még sötét van meg hideg is…egy magyarázat lehet rá: ilyen korai időpontban még a greenpeace-esek is alszank, így esélyük sincs megmenteni a disznót. Aztán a feldolgozás során kiderül, hogy a disznó nem fér el a saját belében, ezért le kell vágni még egyet, és ez így megy két hétig, amíg valakinek eszébe nem jut a műbél. Kolbásztöltés közben lecsap az ÁNTSZ kolbászkommandó, és mivel nem EU-szabvány átmérőjű a kolbász, mindet lefoglalja. A disznósajtba véletlenül belefőzik a hentes karóráját, aztán füstöléskor bombariadót kell elrendelni, mert valami ketyeg.
Sokkal egyszerűbb lenne egyszerűen megvenni a boltban mindent, de hát az ugye drágább, meg nem tudni mi van benne…na engem ilyen tényezők nem fognak érdekelni. Nincs az az isten, hogy én magamtól ilyenekben vegyek részt. A disznóvágás csak egy újabb ok/lehetőség arra, hogy félóránként lehúzz egy feles pálinkát, meg úgy tehetsz, mintha értenél ahhoz, amit csinálsz, pedig nem. Inni lehet máshol is, nincs szükség ehhez disznóra, a hozzánemértést meg ha nem muszáj, nem kell reklámozni. Na mindegy, a holnapi napnak is csak vége lesz egyszer, aztán lehet vinni a kóstolókat mindazoknak az embereknek udvariasságból (értsd szomszéd), akikkel egész évben 5 mondatot váltasz össz-vissz, de hát mégiscsak szomszéd, meg lehet villogni vele, hogy disznót vágtunk.
Biztos ez is ennek a rituálénak a része.

El sem hiszem gyerekek…17-en olvastátok a bejegyzésemet. Nem is hittem volna, hogy ilyen futótűzként terjed majd a híre a feltámadásnak. Jézushoz lassabban értek oda harmadnapon (vagy mikor?) De lehet ám kommentelni is, nem haragszok meg ha vannak visszajelzések is.

Az album halad, sőt lassan átesek a ló másik oldalára. Találtam a neten egy jó kis dobprogramot bár egyenlőre nem tudom még pontosan, hogy tudom-e hasznosítani, de szórakozni jó lesz vele. Lassan kész egy egész zenekar, de továbbra is csak egy tag van, én. Hülyén festene egy koncert, amikor a végén bemutatnám a tagokat. A doboknál: Athos, gitár: Athos, billentyűsök: Athos, ének: Athos. Villámgyorsan kapnék egy beutalót a lipótmezei matekszakkörre, mint megsokszorozódott személyiség.

Ma már majdnem elmentünk inni. Mivel már múltkor is majdnem elmentünk, lassan nem is hiszek benne, hogy lesz belőle valami. Borzalmas…már egy szimpla ivást is macerás összehozni. Biztos a válság. Mikor volt az már, amikor műugró pózban állt az ember a pultnál, hogy kikérjen még egy kört. A hőskorban még mindenki nyugodt szívvel filmszakadósra itta magát…lassan kezdünk felnőni emberek. Na nem baj…holnap még egyszer nekifutunk a projektnek.

Újabb dolgos munkahét vette kezdetét. Bár a tendencia továbbra is fennáll: nehezen indul be a pénzvilág így év elején, de legalább van időm felvenni a fonalat a mindennapi aktualitások terén. Sűrű szmogba borult székes fővárosunk, lassan már horrorfilmet is lehetne forgatni bármelyik sarkos akkor a “köd”. Aztán tudósok rájönnek, hogy a Tetris segít feldolgozni a traumás élményeket (hogy mire van idejük az embereknek és még fizetnek is ezért nekik), hipotéziseket állítanak fel, hogy a piercingek fagyási sérüléseket okozhatnak ilyen időben, a japánok hullanak, mint az őszi legyek, a túlórák miatt. A fiatalság is érik: Az év első bizarr füves híre, hogy Dél-Floridában nagy erőkkel lekapcsoltak egy hatodikos általános iskolás kiscsajt, aki lefeküdt valakivel, hogy fűhöz jusson. Megáll az ész. Nem is csodálom, hogy ezek után már nem köt le a híradó. És igen megszületett az év találmánya is (bár ezt félve jelentem ki, így rögtön az éve második hetében:

Lehet tippelgetni, hogy mi is lehet ez. Mivel soha nem találnátok ki leírom, de úgysem fogjátok elhinni. És aztán gyúl az isteni szikra, hogy hogyan is tudtunk eddig enélkül élni. Dobpergést kérek!!!
Ezzel a kis eszközzel lemérhető, hogy mennyivel leszünk könnyebbek, miután kitoltuk a svarcot.

Biztos óriási kereslet lesz rá.

Akkor ha már így belelendültem az írogatásba, ne szakítsuk meg a folyamatot, még a végén megint eltűnök, mint Damon Hill.

Ma is sokat haladtam az albummal, hála mindazoknak (egész pontosan egy embernek, aki egyben az album nyomdai munkálatainak oroszlánrészét is magára vállalta), akik értenek is a programhoz, amit használok. Már majdnem megvan minden: a design nagyon jó lesz, a gitár jól hangzik (persze van aki még ennél is jobban játszik) egyenlőre csak a hangom borzalmas. 3-ból 2…nem is rossz arány. Ha már a statisztikáknál járunk: Matematikailag nagyobb rá az esély, hogy erőszakos halált halsz, mint, hogy nyersz a lottón, szal jobban teszed, ha otthon maradsz és félsz. Nevezettek vakmerőnek, de én inkább lottózok.

Ha már tegnap mindenki jól kiröhögte magát az albumos híren, jöjjön ma is egy mellbevágó bejelentés. Az újévi fogadalmak keretében bizony megfogadtam, hogy kondiba fogok járni. Ennek több oka is van:
1. más frappáns fogadalom nem jutott eszembe
2. lehet ismerkedni (nőnemű lényekkel…már, ha ők nem kizárólag nőknek fenntartott Fittness centerekben tengetik mindennapjaikat, várva, hogy a nagy Ő betoppanjon, ami persze így hülyén hangzik, hiszen csak nők mehetnek oda…)
3. és ha mindez nem is jön össze, esetlegesen a végén sportosan fogok kinézni
Egyenlőre jómagam sem tudom magam elképzelni ilyen környezetben, de valamit tenni kell, ha haladni akar az ember. Vizualizálom, ahogy elsőre belépve megcsap a tömény izzadságszag, minek következtében rövid eszméletvesztés keretében ráesek a hifire, ami begyűri az egyetlen “Aradszki László: techno-pop örökzöld remixek” kazit, amire a régi törzsvendégek 4 ütemű fekvőtámaszokat végeztek. Így mihelyst magamhoz tértem, ők vernek öntudatlan állapotra. A zsírégető tablettától, meg a proteines energiaitaltól felkavarodik a gyomrom, és fekvenyomás közben lerókázom a fittnesz-edzőt, aki büntetésből tizenháromszorosára emeli a napi edzésadagomat. Vagy az edzés végére úgy bedurran a vádlim, hogy nem bírom visszavenni a nadrágomat. Esetleg az izompólom beleakad a kilincsbe, ezért nem tudom letenni a kézisúlyzót, amíg a többiek le nem ütnek.Veszélyes egy tevékenység.
Reméljük a legjobbakat, bízom benne, hogy semmi katasztrófa nem fog történni. Majd értesítek mindenkit, ha már vadító felsőtestem lesz.