Thursday, February 26, 2009

Megint nem tudom, hogy mi legyen a cím

Túléltük a mai napot is, túl vagyok két vizsgán is és ami a még jobb, hogy mindkettő sikerült. Bizony, kóbor kutya seggét is éri néha napsugár.

Ahogy észrevettem a legutóbbi bejegyzés posztapokaliptikus világképe senkit sem mozgatott meg a rajongói klub elnökén kívül, és úgy általában véve akkora a lelkesedés, mint egy pöcsízű nyalókában. (még nem kóstoltam, de el tudom képzelni mekkora lehet benne) Hát hová tart ez a világ? Már tényleg bárminek örülnék a kommentekben. Nem is kell szervesen kapcsolódnia a bejegyzéshez, csak lássam, hogy aki veszi a fáradtságot és elolvassa ezt a limitáltan értelmes, épkézlábnak nem nevezhető naplóféleséget (bár tudom, hogy nem fáradtság, hiszen mindenkinek benne van a kedvencek között ez az oldal és így csak egy kattintás az egész), az veszi arra is a fáradtságot, hogy 3 kattintás és némi billentyűzetpüfölés árán alátámassza művészi alkotásomat egy rövid hozzászólással. Marha szar, hogy nincs visszajelzés. Nem kell mindenhez mindig írni…csak néha valami életjel szerűséget, hogy lássam, hogy ennek az egész írogatásnak van értelme is és nem feltétlen, hogy így az estéim gyorsabban telnek és lekötöm magam arra az időre, amíg összehozok egy posztot.

Na most jól kipanaszkodtam magam, de sajnos nincs más fórum, ahol mindezt el tudtam volna sírni és itt se biztos, hogy érdekel valakit, de legalább van írásos nyoma. Most annyira lehangolódtam, hogy nem is jut eszembe semmi vicces. Kénytelen leszek plagizálni. Az iwiw üzenőfalán találtam az alábbi kis szösszenetet Eszterke jóvoltából. Nekem marhára tetszett:

Dr. Csernus válaszol

“Hányadik randin feküdhetek le vele?”
 
A harmadikon. Ez szabály. Ezt mindenki tudja. Ha előbb fekszel le vele, akkor
kurvának fog tartani, ha halogatod, akkor pedig frigid picsának. A harmadik
alkalom az optimális. Akkor randi után felmentek hozzád, előkerül a
bilincs, az anál intruder 2000, meg a faszkorbács, és ha törik ha szakad,
ott valaki meg lesz baszva..
 
“Mért alszanak el a fiúk szex után?”
 
Mert unalmas vagy.

“Kérdés: Hogyan lehet észre venni ha a pasink “elmegy?”
 
Becsapja az ajtót.
 
“Hogy lehet egy lányt szavakkal felizgatni? Vagy milyen szavakkal?”
 
Mondogasd a következő szavakat: BMW, gyémánt, arany, luxusvilla.
 
“Szeretnék ma este “örömet” okozni a pasimnak! Mit
tegyek?”
 
FŐZZ!

“Itt miért kurváznak le minden lányt, aki kicsit másképp áll a
szexhez?
Gondolok itt arra hogy: nyitott kapcsolat, gruppen, futó kalandok, stb.”
 
Most erre mégis mit mondjak? Felháborító hogy a barátod szót emel az
ellen hogy téged mindenféle idegenek kúrogassanak rajta kívül.
Felháborító! Hímsoviniszta disznó az ilyen.
 
“Milyen élmény a szex hetero férfiként férfival?”
 
Minden bizonnyal igen kellemetlen. Mi az barátom, börtönbe fogsz menni?
 
“Van olyan ember aki szüzen hal meg, vagyis soha nem szexel
életében?”
 
Igen. Programozók és World of Warcraft játékosok.
 
“Igaz, hogy a lenyelt spermának vannak pozitív hatásai:
szebb bőr, haj,
stb.?”
 
Igaz. Ezenkívül előléptetés, fizetésemelés, bunda, sportkocsi és
gyémántnyaklánc.
 
“Melyik a legjobb módszer egy gyerek nemi felvilágosítására?”
 
Nem a legjobb, de kétségkívül a legegyszerűbb ha bekötteted az
internetet.

Posted by Athos at 18:14:33 | Permalink | No Comments »

Monday, February 23, 2009

A testem már majdnem, mint egy istené…és nem Buddhára gondolok

Képzeljük el a következőt: a nem is oly távoli jövőben egy kisbolygó ütközik a Földdel, minek következtében néhány pillanat alatt elpusztul a planéta lakosságának fele a szökőár, földrengés és más szélsőséges természeti csapások végett. Akkora porfelhő képződik, hogy a Nap eltűnik a szemünk elől a következő 200 évre, így a túlélők fele az ezt követő nukleáris tél áldozatává válik. A felszínen megszűnik az élet, mindenki földalatti városokban tengeti mindennapjait, és csak az interneten keresztül tudnak kapcsolatba kerülni egymással. Milyen jó is lenne nem?! Legalább írnátok kommenteket, mert nem lenne lehetőség kimenni egy kicsit focizni a térre, vagy beülni egy fagyira valahova, mert a sugárvédelmi öltözék marha kényelmetlen tud lenni. Gyakorlatilag a hozzászólási határhajlandóságot távollétében halálra is ítélhetnénk. Nem azért írogatok, hogy nekem jó legyen…én ezeket a sztorikat mind ismerem. Tessék magatokat összekapni!

Ma is voltam gyúrni, vazze… szellemileg már lassan tényleg egy jól kifejlett testépítő szintjén leszek. Na de most komolyan: véletlenül megláttam ma magam a tükörben…és bizony már vizuálisan is észlelhető jelei vannak, hogy bizony végzek valamiféle pulzusszámlálásnál komolyabb sportot. Persze nem lettem sokkal erősebb, max fittebb, de mellizmom meg a hátam jóval formásabb lett. A vádlim alakul, bár a kockahas egyenlőre felejtős, de kitartó munkával simán meg lesz az is.  Egyre ritkábban vesztem el az eszméletemet nagyobb megterhelés után, szal nagyon bizakodó vagyok.

Csütörtökön megint vizsgázunk. Marha jó: egy újabb kivégzés, ami ismételten nem jár halállal, de legalább annyira fáj. Sebaj…az ég kék, a fű zöld, a Föld kering a Nap korong. Ez a mindennapi szükséges rossz része, még a végén túlzottan kényelembe süppednénk. Mindig kell valami újdonság, bővítsük ismereteinket és valósítsuk meg a lehetetlent. Így ha a Föld nem is ütközik kisbolygóval, majd amerikai tudósok nekivezetik egynek…legalább vége lenne végre a Barátok köztnek, és nem kéne kifizetni az ahavi számlákat. Mindennek megvan a jó oldala is.

Posted by Athos at 18:54:33 | Permalink | Comments (1) »

Wednesday, February 18, 2009

Amit a filmek nélkül sohasem tudnál meg

- A rendőrségi nyomozások szerves része a sztriptízbárok látogatása.
- A rendőrségen a nyomozók pszichológiai teszten esnek át, miután kizárólag olyan társat kaphatnak, aki mindenben tökéletes ellentétük.
- Rendőrfőnök csak olyan ember lehet, amelyik teljesen alkalmatlan rendőrfőnöknek.
- Ha egy városban üldöznek, fuss a városközpontba, ott éppen karnevál van, és elvegyülhetsz a tömegben.
- Ha kifogy a lőszer a fegyveredből, nem kell aggódni, mindig van nálad egy tartalék tár, még akkor is, ha meztelenül ugrasztottak ki az ágyból.
- Bármikor szükséged van egy feszítővasra, egy téglára, kötélre, vagy motoros fűrészre, öt méteren belül megtalálod.
- Addig nem lehetsz narkónepper, amíg nincs egy fekete bőrdzsekid.
- Miután meghallod a pisztolylövést, még bőven van időd lebukni az aszal mögé.
- A géppisztolyok lövedékei a magad elé tartott asztal lapján nem mennek át .
- Az üveg nem vág.
- Verekedésnél hiába van túlerőben az ellenfél, nyugodtan vesd magad közéjük, egyszerre mindig csak egy fog megtámadni, a többi addig jobbra-balra ugrál a szoba másik felében.
- Ha az autóddal tíz métert zuhansz, és összetörik, várj egy másodpercet, és mehetsz vele tovább.
- Egy nyomozó a felfüggesztése előtt semmilyen ügyet nem képes megoldani.
- Minden bomba időzítéssel robban. A robbanásig hátralévő idő szép nagy piros kijelzőn látható.
- Azt a bombaszerkezetet, amit készítője egy hónapig bonyolított, bárki megérti a robbanásig hátralévő 8 másodperc alatt.
- Egy bomba hatástalanításához a piros drótot kell elvágni.
- Ha egy robbanásnak háttal állsz, nem árthat neked.
- A robbanás lángfala pontosan a futó ember sebességével terjed.
- Egy nagyon nagy robbanás öt percig is eltarthat.
- Amikor leütnek valakit, soha nem szenved sérülést, vagy agyrázkódást. Pontosan akkor fog felkelni, amikor a tettestársát leütik.
- Egy férfi nem mutat fájdalmat, még halálos seb esetén sem, de felszisszen, ha egy nő megvizsgálja a homlokán lévő bibit.
- Minden zárat másodpercek alatt ki lehet nyitni egy hitelkártyával, vagy egy hajcsattal, kivéve azt az ajtót, amelyik mögött egy lángoló csecsemootthon van.
- Minden televíziós hírműsorban van legalább egy hír, ami a pillanatnyi munkáddal kapcsolatos.
- Bármelyik számítógéppel pillanatok alatt be lehet jutni egy ellenséges nagyhatalom titkos adatbázisába.
Posted by Athos at 19:14:46 | Permalink | No Comments »

Te is fiam, bluetooth

Júdássá váltam. Elkezdtem élvezni a konditermes edzéseket, gyakorlatilag már várom, hogy minden másnap lefárasszam magam. Már nem bénulok le minden alkalommal, sőt egyre inkább elhanyagolható a megerőltetéssel járó későbbi fájdalom. Tudom hihetetlenül hangzik…jót tesz a vérnyomásomnak is, szal egy rossz szavam nem lehet. Egy hátránya, hogy viszi a pénzt rendesen…legalábbis az eddigi kiadásaimhoz mérten, ez hirtelen növekedést jelent. De a végén úgyis kiderül, hogy megéri, akkor meg kár izgulni ilyeneken.

Megvolt egy újabb vizsga a bankban is. A válságra való tekintettel, ha már megúsztuk a létszámleépítéseket, nosza írjunk teszteket. Ahogy a nagy könyvben meg van írva a főnökön és az Istenen kívül (ki titokban a mennyekben lakozik) senki nem képes átmenni, úgyhogy meg is volt egy tisztességes zakó így rögtön első nekifutásra. Ami vigasztaló, hogy mindenki a sereghajtók közé tartozik, így nem is érzi magát az ember annyira hülyének. Kollektíven már lehet állítani, hogy nehéz volt a kérdéssor. Sebaj…a lényeg, hogy soha nem bízd nagyon el magad, hogy te már tudsz mindent. Ezt az állapotot soha nem éred el és ezt néha nem árt tudatosítani benned. Nem rossz megközelítés, de azért néha nem árt egy kis sikerélmény sem.

Ma ismét lottóhúzás, egy újabb esély, hogy holnaptól egy kicsit más életem legyen. Persze dolgozni ugyan úgy járnék, mert a seggmeresztés ki tudja ám készíteni az embert idegileg, de mennyivel nyugodtabban kelnék fel minden reggel…és statisztikák szerint ilyenkor megnő annak az esélye, hogy már nem egyedül kel fel az ember. Persze milyen kapcsolat az, ahol minden a pénzről szól?! De erre is van egy frappáns válasz: Igaz, hogy a barátnőm a pénzemért szeret, de nem a bankkártyámat szopja. Azért én nem vagyok ennyire felszínes, de néhány millió javítaná a helyzetet. És most mindenki kezdjen nagyon szurkolni nekem és a szelvényemnek. Ha sokat nyerek ti is jól jártok: egy kívánsága lehet a VIP listás ismerőseimnek.

Posted by Athos at 19:08:20 | Permalink | No Comments »

Sunday, February 15, 2009

Az erő velem van, vagy legalábbis nagyon szorosan mögötte vagyok

Egyre mozgékonyabb vagyok az edzések után. Már most rengeteget fejlődött az izomzatom, bár ennek mások által is észlelhető külső jelei egyenlőre nincsenek, ha nem számítjuk, hogy néha húzom a lábamat, vagy a hasizom fájdalmaktól nem tudom magam rendesen kihúzni. De ez utóbbi szerintem csak azért lehet, mert már annyira szálkás a hasizmom, hogy gyakorlatilag szúrja a beleimet. Na mind1…egyre jobban kezdem élvezni azt a másfél órát, amit “szenvedéssel” töltök el. Rengeteg csaj is jár kondizni bár az eddigi hirtelen leterhelés miatt olyan 25-30 cm-re korlátozódik az éles látásom (és egyenlőre nem akarok elsőre rögtön valakinek az arcába mászni, mert úgy hallottam ez nem célravezető), így nem volt lehetőségem felmérni az esélyeket. Hogy is lehet itt egyáltalán beszélgetést indítani?
- Szia, te is köhögtél már véreset ma? 
- Te is beleizzadsz a műszálas cuccokba? Mert én hihetetlenül bepállok.
Lehet, hogy nem a legjobb hely ismerkedni, de már mindegy. Nem kell semmit erőltetni, csak a lehetőséget kell megadni mindenre.

Egészen egészséges életmódba kezdtem, de egyszer majd csak elmúlik nem?! Egyre gyakrabban reggelizek még ha az csak egy joghurtot jelent is (régen azt se bírtam), minden másnap kondi, és már fontolgatom a kocogást is, csak várom, hogy ne legyen olyan mocsok sötét és hideg. Ja és persze nagy ráérő időmben várom az igazit is…lassan ideérhetne…én már meguntam keresni. Sőt eddig mindig másba botlottam. Ezt a folyamatot van, aki igyexik meggyorsítani azzal, hogy beregisztrál egy társkereső oldalra. (mármint hogy engem) Ne örüljön senki, még véletlenül sem árulom el, hogy melyik oldalon tekinthető meg a profilom. Amúgy, ahogy arra számítottam is, annak az oldalnak is hasonló az olvasottsága, mint ennek a blognak. Eddig kb. egy csaj értékelte az általam leírtakat, de ő is pesti szal esélytelen. Na mind1…bohóckodni jó lesz azzal az oldallal is még ha túlzottan sok értelme nincs is.

Posted by Athos at 14:52:54 | Permalink | No Comments »

Thursday, February 12, 2009

Rocky 2

A mai napot igyekeztem a teljes mozdulatlanság jegyében eltölteni, de már a felkelés utáni percekben összeomlott a stratégia. Annyira fájt mindenem, hogy arra szavak nincsenek. Na jó vannak: ***$%ĐĐ#&@. Éltem a gyanúperrel, hogy menten sérvet kapok a délutáni edzésen már attól, hogy egyedül kell kinyitnom a bejárati ajtót. De lássatok csodát még mindig élek: ép testben épp hogy élek.

A mai nap is könnyed gyakorlatokból tevődött össze. Laza bemelegítő séta a futógépen (tudom hülyén hangzik, de lehet sétálni is rajta), majd taposógép, amit kvára utálok és egy könnyed hegymeneti kocogás, csak hogy stabilizálódjon a pulzusom 150 körül. Aztán jöttek az újabb gyilkos gépek  olyan fantázianevekkel, mint a pulóver, vagy hipernyújtó. Nem tudom kinek volt ideje ilyen neveken agyalni, de ezen elnevezések távolról sem utalnak arra, hogy bizony kiköpöd valamelyik belső szerved, ha kipróbálod. Amúgy szerintem elég lett volna az úgyis sérvet kapsz tőlem elnevezés is. De ami poén az egészben, hogy az edzés alatt egy félszer nem éreztem, hogy fájna bármim is, de onnantól kezdve, hogy már legalább 20 perce nem csináltam a lélegzetvételnél komolyabb folyamatos mozgást, megint egy lebénulni készülő szaggatott felvétellé váltam. Mire hazaértem már egyenesen nem bírtam járni gyakorlatilag.

De semmi vész…túl vagyunk az első két alkalmon, úgyhogy az ismerkedési délutánoknak vége, elkezdhetjük a tényleges edzést, mert ami eddig volt az csak egy könnyed ligeti séta volt, bársonyszékkel panoráma kilátással. A komoly munkába holnaptól vágunk bele. Csak azért nem hagyom abba, mert már sok pénzem van benne…na jó meg azért se mert iszonyat kitartó vagyok.


Posted by Athos at 19:49:41 | Permalink | No Comments »

Tuesday, February 10, 2009

This is the road to hell

Átestem a tűzkeresztségen…a végére már tényleg esésről beszélhetünk, mert a járás már erősen dekoncentráltan ment. Hatványozottan megmutatkoztak az eddigi semmittevés káros mellékhatásai.

Az elején még nagyon lelkes voltam, általános erőnlétfelméréssel kezdtünk. Rögtön bekerültem a legendák csarnokába, ugyanis a helyből távolugrásom eredményét eddig csak egy embernek sikerült túlszárnyalnia.  Pulzusszámban is a csúcsokat ostromoltam, de ehhez túl sok saját erő nem kellett, jött minden magától. Marha büszke lettem magamra egyből, de a lebegő ülésnél azért visszavettem az arcomból. Egyszerűnek tűnő gyakorlatok után meg is voltak a kiinduló adatok, majd egy hónap múlva ehhez nézzük az elért eredményeket. (testsúly változás, meg méretek - nem, nem ott!!!)

60 feladattípusból felépített gyakorlatokból áll majd az edzés, ebből a mai napon átvettünk 25-öt. Az ember azt hinné, hogy 15-20 kilóval bármilyen puhapöcsű szerencsétlen vígan ellenne. Ahogy azt Móricka elképzeli: az első 10 gyakorlat után hatványozottan megnő a súlyérzékelésed és a végtagjaid átmennek ólomba. A legnagyobb tömeg amit megmozgattam így elsőre az 40 kiló volt, de már most annyira fájnak a lábaim, hogy bele sem merek gondolni, hogy holnap nyaktól lefele teljesen le fogok bénulni. Elég darabos a mozgásom, amit kb úgy kell elképzelni, hogy egy normál sétálást megörökítő videóból kivágnák minden 2. képkockát.

Elég sok kínzószer van terítéken, a legtöbből ki sem nézed, hogy mire lehet jó, de gyengébbek kedvéért mindegyikhez van kis használati útmutató célravezető ábrákkal, kiemelve azon izomcsoportokat, amiket a gyakorlat megmozgat. Ezek az ábrák egyenlőre számomra azt mutatják, hogy egész pontosan hol fog másnap nagyon fájni, mert bizony ott is van izom akármilyen hihetetlenül is hangzik. Vannak egészen szélsőséges gépek is, amik inkább hajaznak egy nőgyógyászati vizsgáló asztalra, mintsem erőnléti gépre, de marha jól el lehet ám szórakozni…csak a végén már annyira nem őszinte a mosolyod.

Másfél órás kínzás után remegő lábakkal mentem átöltözni…egy biztos: az öregkorra már most felkészültem. Ilyen lassan az életben nem sikerült még ruhát váltanom, még jó, hogy volt szék, amire össze lehetett omlani. A megpróbáltatások csütörtökön folytatódnak, remélhetőleg addig ismét mobil egység leszek.

Posted by Athos at 18:58:11 | Permalink | No Comments »

Saturday, February 7, 2009

Té mínusz három nap

Tá tá-tá-tá tá-tá-tá tá-tá-tááááá….Ugye mindenki felismerte az örök klasszikust?! Így van ez az Eye of the tiger nyitó sora. Kedden kezdetét veszi átváltozásom, még ha nem is lesz annyira látványos, mint mondjuk Kafkánál. Beszéltem az edzőmmel, elsőre marha szimpatikus, de a szimpátia mutató feltehetőleg dinamikusan változni fog, amikor a végkimerülés határán már arra sem lesz erőm, hogy feltegyem az arcomra az oxigénmaszkot, már ha a járókertembe kapaszkodva egyáltalán a palack közelébe tudok jutni. Ingem gatyám rámegy erre a hobbira, még jó, hogy nem iszok és a cigiről is leszokóban vagyok, de mint tudjuk: No pain, no gain (aki németes az bebukta a fordítás nincs benne a munkaköri leírásomban). Bár a seggmeresztés ingyen van, és nem is kell kimozdulni itthonról, de ennyi társasági élet jót fog tenni és ha más nem új arcokat ismerhetek meg a sürgősségin egy-egy rosszul sikerült gyakorlat után.

Ismét nem nyertem a lottón, úgyhogy nem hívott egy rég nem látott ismerős sem. Mindössze egyszer csörrent meg a héten a telefon, amikor leejtettem. Persze holnap is a lehetőségek napja lesz (értsd húzzák a 6os lottót) szóval még bármi megtörténhet.

Az edzésekről majd igyexek részletesen beszámolni, már ha egyáltalán lesz erőm felemelni a kezem és gépelni. Ez a téma remélhetőleg tartós táptalajt biztosít majd újabb posztok megírásához, mert az általam kiírt témajavaslati pályázathoz kvára nem szólt hozzá senki, úgyhogy toll a fületekbe.

Posted by Athos at 13:14:29 | Permalink | Comments (3)

Wednesday, February 4, 2009

Mi is legyen a cím???…jó lesz ez, amit leírtam eddig

Elindultam a lejtőn, innen már nincs megállás. Pénteken találkozok az edzőmmel (egy kicsit úgy hangzik ez mintha gazdag lennék nem?! - senkit ne tévesszen meg nem vagyok az továbbra sem), összedobjuk az edzéstervemet és onnantól kezdve már azon kell gondolkodnom, hogy hogyan koptassam le azt a rengeteg nőt, aki engem akar majd. Na jó ez így nem teljesen igaz: eddig sem kellett tendert kiírnom magamra a rengeteg jelentkező miatt, de azért remélhetőleg valamelyest javulnak majd a statisztikák.

Az unalom továbbra is kiemelkedő faktor a mindennapokban, gyakran már arra sincs erőm, hogy összekarmoljam magam csak úgy hobbiszinten. Minden héten az ad erőt, hogy na akkor ezen a héten nyerek a lottón és akkor máris meg van oldva rengeteg dolog. Hibátlan taktikával tesszük meg a számokat, de a statisztikák eddig nem minket igazoltak. Legalábbis olyan mértékben nem, hogy annak anyagi következménye legyen. De a lepényhal először a reményhal meg utoljára alapon, a nagy számok törvénye szerint egyszer nekünk is nyernünk kell,  úgyhogy minden eshetőségre felkészülve fejben már megvettem mindent amit kell és megalapoztam az életemet halálomig, csak hogy ez már ne legyen gond, ha beüt a főnyeremény.

Hétfőn újabb vizsga vár ránk a bankban, úgy hiányzott ez,  mint kártyavár építőnek a tavaszi szénanátha. Igaz, hogy jó pap is holtig tanul, de:
1. egyenlőre nem kopaszodok, így nem is pályázok papi munkakörre
2. másodsorba meg egyébként is
3. a krokodil hosszabb, mint zöldebb
A harmadik pontot nem fejteném ki, hogy miért is került a felsorolásba, mindenkinek a képzeletére bízom ennek megértését (már ha van értelme). Semmi sem biztos, csak a halál, meg hogy az utolsókból lesznek a vesztesek. De, mint tudjuk nem a győzelem a részvét, hanem a fontos. Kezdek egy kicsit zavaros lenni… Nem baj, a bölcsek mindig rébuszokban beszélnek.

Posted by Athos at 18:09:09 | Permalink | No Comments »

Sunday, February 1, 2009

Csak mert ilyen szépen kérte mindenki…

Mint azt sokan láttátok végső kétségbeesésemben már körlevelet voltam kénytelen küldeni, hogy vajon hova tűnt az olvasótáborom. Négy embertől kaptam is visszajelzést, melyben hatványozottan fel lettem szólítva, hogy meg se forduljon a fejemben, hogy abbahagyom a blog írást, úgyhogy legyen meg a nép akarata (még ha elég kis lélekszámú népről van is szó).

Egészségügyi állapotom javulóban van köszönöm a kérdést, most az influenza jelei kezdenek rajtam kiütközni, de ez már nem tétel a korábbiakhoz képest. Ha minden jól megy jövő héten első látogatást teszek a kondiban is (egyesek szerint ezzel a célkitűzésemmel Júdássá váltam, hiszen egy férfi mindig formában van…a gömb is egy forma). Ha jobban belegondolok azért elsőre mindenki kiröhögte ezt az ötletemet…nem is értem… Majd ha már vadítóan fogok kinézni (tudom, már a mostani kinézetem után is nehezen tudjátok elképzelni, hogy ez még fokozható) jól kinevetek majd minden kétkedőt.

Az események végletesen lelassultak itt a Balkánon, még egy nyamvadt bankrablás sincs a térségben. Persze az is lehet, hogy csak én unom magam halálra. Oké, igazatok van, nem is teszek túl sok mindent azért, hogy pörgősebb legyen az életem. Na de nem lesz ez mindig így…nem szabad rohangálni, mert akkor soha nem talál meg az igazi, ahogy azt egy barátom mondta vala: meg kell állni egy helyben, mert lehet, hogy körbe körbe kergetitek egymást és soha nem találkoztok. Persze lehet, hogy átestem a ló másik oldalára és ez már olyan drasztikus mozdulatlanság, hogy a por megáll rajtam. Még dolgoznom kell az egyensúlyon. De soha nem adom fel, hacsak nincs rajta elegendő bélyeg. Ami késik, nem nyúlik.

Az első album munkálatai most tavaszig jegelve vannak, ellenben nagyon jól halad a második album. Nagy lelkesedéssel vetettem magam a szövegírásba és néha én is megijedtem magamtól, hogy mikre vagyok képes. Biztos marha jó lesz, ha egyszer elkészül. Meglátszik majd rajta a sok éves élettapasztalat. Remélem ennyi éppen elég lesz ahhoz, hogy ebből is legalább annyi példány fogyjon, mint majd az elsőből fog (kb 10). Az eladásokból befolyó összeget felajánlom majd valami alapítványnak. Már vannak ötleteim:
- Állatorvosok a Munkahelyi Szexuális Zaklatás Ellen Alapítvány
- Állat az Emberért Harcikutya Tenyésztők Baráti Köre
- Tudat Nélküli Hívők Vallási Közössége
- Tamil Testépítők Magyarországi Egyesülete
Ha valaki esetleg tud jobban rászoruló közösséget az kérem jelezze kommentben (tudjátok az a kis boríték ott a postok alatt…)

Posted by Athos at 09:07:33 | Permalink | Comments (4)