Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Újabb fényes bizonyíték, hogy az internetes társkeresők számomra nem a legmegfelelőbb ismerkedési csatornák. Kettőből eddig kétszer akartak hülyére venni, bár a második kör elég érdekes volt. Az első sztorit már mindannyian ismeritek, lássuk a másodikat.

Történt, hogy nagy naívan egy másik társkereső oldalon is regisztráltam (ígérem soha többet nem fordul elő), ahol kezdetben a szokásos forgalom volt tapasztalható (értsd a kutyát nem érdeklem, de ez természetes is, nem túl sok értelmét látom az ilyen jellegű ismerkedésnek, de állítólag valakinek bejön….na mind1) Szóval most a változatosság kedvéért egy olyan csaj írt, aki nem is egy kontinensen lakik velem. Nincsenek nagy elvárásaim egy leendő kapcsolatban, de azért nem árt ha legrosszabb esetben is egy helyközi buszjárattal megközelíthető a delikvens. Na most a lány konkrétan Sierra Leone-ben lakik. Már itt gyanúsnak kellett volna lennie az egésznek, de annyira tompa vagyok mostanában, hogy nem kezdtem gyanakodni. Pedig jobban belegondolva logikus lenne: mivel magyarul van kitöltve az adatlapom kötve hiszem, hogy bármit is értett volna belőle, és pusztán a feltöltött képem általában elrettenti az embereket, nem pedig levélírésra sarkallja. Sebaj megvolt az első levélváltás (angolul - ez valamelyest lenyugtatta az óvatosságomat: hibátlan angol levél, hihető háttérsztori, érdeklődő kérdések minden ami kell, ezen még érezhető volt, hogy nem előre gyártott levél). Én erősen tőmondatokban reagáltam mindenre, mert hát ugye ne adjuk ki magunkat egyből bárkinek. Aztán elolvastam a mai levelet is: nagyjából Hollywoodi jellegű fordulatokban gazdag történet…meghalt a mittomén kicsodája és akkor összeget hagyott rá, mint ide Lacháza, de van egy apró gond. Kell egy külföldi kezes mellé, hogy a számlához hozzáférjen a Szenegáli Központi Bankban, úgyhogy  adott egy telefonszámot, amin el lehet érni “mittoménmármianeve” atyát, aki kapcsolatba tud vele lépni, mert bizony internethez is csak közösségi házban jut és feléjük nincs minden második szobában tévé, és amúgy is mi az a TV?! Szóval, ha kvára meg akarok gazdagodni, akkor legyek a “mittoménmilyen” templomnál, aztán csak győzzem elkölteni a sok pénzt. El sem hinném, hogy van ilyen, ha már nem másodjára történne mindez.
Tényleg ennyire balfék vagyok, hogy csak az ilyenek pécéznek ki maguknak, vagy magának az ilyesfajta ismerkedésnek megvan ez a veszélye és amúgy sincs túl sok értelme? Lassan tényleg nem tudom eldönteni, hogy mi van. Kezdem elveszteni a nem létező önbizalmamat.

Ismét dolgos munkahéten vagyunk túl, sőt, aki szombaton is gályázott, annak még dolgosabb 7 nap van a háta mögött. Én előrelátóan villámgyorsan szabadnapot vettem ki, elvégre a Forma 1 szezonnyitó futamának hétvégéjén dolgozzon, akinek két anyja van. (leszbikus örökbefogadó szülők “gyereke” hátrányból indul). Kismillió szabályváltozás az utazó cirkusz életében, melynek köszönhetően új istenek vannak születőben. Brawn bebizonyította, hogy az atomfizikusokból lesznek a legjobb istálló tulajdonosok, és bárkiből képes győztest faragni. A tehetség elvégre megvan mindenkiben, csak nem mindegy, hogy milyen kocsi van a segged alatt. Villámgyors autóval bárki tud nyerni…de több év után a semmiből feltörni…na az már valami. Az igazat megvallva, már én is eltemettem a két Brawn pilótát az elmúlt évek futamait látva. De ők nem adták fel, nem vonultak vissza, s lőn idén talán az egész mezőny fölé nőhetnek. Nagy Raikkönen rajongó vagyok, de Button személyében új favorit került nálam a képbe. Tehetséges, motivált és most éli második fénykorát.

Túléltem a heti ultramaraton kondit, bár így utólag visszatekintve baromi megerőltető volt, hogy egymás utáni napokon mentem pihenő nélkül. A végére már eléggé kikészül az ember, úgyhogy ez az alternatíva elvetésre került, marad a megszokott minden második nap leépülés. Egyre nagyobb súlyokkal játszok, legutóbb száz kilót sikerült lábbal kitolni, ami már így kimondva is félelmetes (legalábbis én megijedtem). De megvan az eredmény is: lassan már én is észreveszem, hogy izmosodok, még ha nem is rohamléptekben, de hát ez a természetes menetrend. Az edző véleménye, hogy rövid idő alatt egyféleképpen lehet nagy tömegváltozást összehozni: egy rakat meztelen csajt kell középre beállítani…lesz akkora tömegnövekedés, hogy csak na. Én maradok a türelem toranterem elve mellett…nyárra biztos meglesz a várt eredmény, bár a kockák még nem formálódnak a hasamon, de ha más nem rajzolok néhányat rá, vagy beültetek egy ékszerteknőst.

Tovább halmozódik a hátrányos helyzetem…munkakedvem továbbra sincs, ellenben a munka mennyisége napról napra nő, amit persze el kell végezni…de legalább a nap néha besüt az ablakon.

A héten ultramaraton van a kondiban, most egymást követő napokon megyek, nincs semmi pihenő. Kezdem is érezni, hogy ebből nem lesz rendszer, vagy villámgyorsan én is kapok rokkantkártyát az ingyenes parkoláshoz. Két 18 éves srác kezdett nemrégiben edzeni (már írtam róluk, ők azok, akiken jól szórakozok, hogy kivannak, mint a libák), eddig kb 4 alkalommal voltak és egyikőjükben felvetődött, hogy testtömegnövelő cuccokat kezd szedni, mert nem látja, hogy lenne bármi eredménye is a kondinak. Nálam 4 alkalom után már önmagában az eredmény volt, hogy még életben voltam. El vannak tájolva ezek a mai fiatalok. Gondolom azt hitte, hogy pusztán a gondolattól felszed magára 10 kiló izmot, és ha ráadásul hetente 3szor lemegy gyúrni, akkor bizony az első hét után rögtön a karjába omlik minden nő, mert már annyira szálkás a hasizma, hogy szúrja a beleit. Nem mondom nekem is élénk a fantáziám ,de ennyire én sem rugaszkodok el a racionalitás talajától. Azonban rajtam már tényleg tapasztalható változás, mert már többen is (értsd ketten) megemlítették, hogy egy fokkal jobban nézek ki mint eddig (bár ez lehet, hogy betudható annak, hogy olvassák a blogomat és a korábbi bejegyzések végett megemlítették udvariasságból vagy önbizalomnövelés céljából.) Igazából mindegy is, a lényeg, hogy marha jól esett.

Válság van továbbra is, nyakig benne van az egész ország abban a bizonyosban. Télen jó volt mert akkor legalább fagyott…de jön a tavasz felolvad az egész aztán nézhetünk. Kiadjuk az új jelszót: Ne mozogj mert hullámzik! De nézhetjük optimistán is a helyzetet: bár emelkedik a vízszint, de ezzel együtt talán magasabban lesz a béka segge is. Mire nagy nehezen nyerek a lottón ott fogunk tartani, hogy egy kalap szart fog érni néhány 10 millió…na akkor biztos befizetek egy infarktussal egybekötött agyvérzésre.

Egy hete lassan, hogy elromlott az időgépem, most szervízben van. Jövő hétre ígérték a javítást, de ha jobban belegondolunk nem egy kötött munkaidős tevékenységről van szó, hiszen ha csúsznak is max visszajönnek a múltba a megbeszélt határidőre. Addig is marad a csendes vegetálás.

Új helyre költöztünk a bankban, most már egy sokkal naposabb helyen üldögélünk nap mint nap. Ezzel csak két gond van:
- nem nagyon süt a nap
- ez a napsütötte hely nem egy trópusi sziget részét képezi
Új az ülésrend is, amit nem igazán tudok megszokni, kiszakítottak a korábbi környezetemből és nem igazán megy az átállás. A munkakedvem immár egy hete laposabb, mint egy mezőn kiszáradt méretes tehénszar és a lelkesedésem is konvergál a már korábban említett pöcs ízű nyalóka lelkesedési szintje felé. Azért, ha marha lassan is, de eltelik minden nap, de azért régebben jóval nagyobb kedvvel mentem dolgozni. Már ingadozásról sem beszélhetek, mert ami több mint egy hete tart az már tendencia, úgyhogy valamit sürgősen ki kell találni. Valami hiányzik, csak nem tudom, hogy mi. Persze tippek vannak, de ami eddig nem volt, annak elvileg most sem kéne égető szükségletet jelentenie. Bár ki tudja?! Lehet, hogy eddig határértéken mozogtam és most kezdek átlendülni a másik oldalra, hogy ez így bizony nem is annyira jó.

A blog még hál istennek él és mozog, legalábbis nem kaptam visszajelzést senkitől paranormális jelenségekre, úgyhogy legalább effelől nyugodt lehetek. Most már csak gyakrabban kéne írnom, mi?! Az elmúlt hét tényleg mély apátiában telt, de olyan sokról nem is maradtatok le.  Már megint elvitték a hatoslottót, pedig olyan f*sz számokat húztak, hogy ember nincs, aki ezeket józanul megtenné. Lehet, hogy itt van a kutya elásva. (ez megmagyarázná ezt a dögszagot, bár lehet, hogy csak szellőztetni kellene néha - amúgy szoktam ám) Jól be kéne rongyolni és a tudatosság legkisebb szikrája nélkül behúzni hat számot és várni az elkerülhetetlent. Ha már kilátástalan a helyzet, mert egy tűzfal előtt állok megjátszuk ezt a módszert is. Ha más nem beiszunk meg jól bebűnözünk a végére.

A társkereső továbbra is olyan sikeres, mint eddig, úgyhogy a változatosság kedvéért most én próbáltam meg felpörgetni az eseményeket, és ragadtam billentyűzetet egy rövid levél megírásáig egy nagyon szimpatikus lánynak. Azonban a statisztikák igazolták magukat és sajnos azóta sem érkezett semmiféle válasz, ami legrosszabb esetben azt jelenti, hogy már első blikkre kiestem az érdeklődési köréből, de továbbra is építek arra, hogy csak hezitál, vagy rossz email címre írt. Kicsi az esély, de néha jobb egy kegyes hazugság saját magunknak, mint egy önbizalomromboló beismerés. Mert azért nem vagyok olyan rossz party, de természetesen nem is kell mindenkinek tetszenem. Egyszer úgyis meglátja bennem valaki azt, amit tényleg csak egy ember fog látni bennem. Türelem, tornaterem…

Na megvolt a számítógép sorsolás a melóban, a változatosság kedvéért nem nyertem, tehát ebből egyenesen következik, hogy bizony a lottón ér utol a végzetem.

Annyian olvassátok már a blogot, hogy csak éppen nem akad ki az olvasottság számláló, úgyhogy mindenki meg van dicsérve. A társkeresős bejegyzés sokaknak tetszett, de sajnos mindenkit el kell keserítenem: nem folytatódik a digitális kor tündérmeséje, igazolódott az a sanda gyanúm, miszerint hülyére akartak venni. Ott rontották el, hogy már eleve az vagyok.

Szénné gyúrtam magam ma is, és ez olyannyira sikerült is, hogy annyira tudok mozogni, mint egy darab szén. Kicsit oda tettük magunkat (mert királyi többesben beszél állandóan az edző, de akárhogy figyelek úgy tűnik, hogy én mozgatom egyedül azokat a súlyokat…mind1…majd Grécsi professzor kielemzi). Emeletük az edzésadagot, mert hát ugye miért ne, 2 tüdeje van az embernek, és eddig csak az egyiket köptem ki. Szóval ma már 75 kg-t toltam lábbal (érted, én nem vagyok súlyban annyi), úgyhogy marha büszke vagyok ám magamra. A legnagyobb baj, hogy a nap döntő részében ruhában vagyok, mert:
1. hideg van
2. nem kéne közszemérmet sérteni
így nem igazán figyel fel senki félisteni alkatomra, bár ha jobban belegondolok, még annyira nem szembetűnő a változás. De az is lehet, hogy mégis, csak hát ugye én minden nap látom magam és így nem szúr szemet, hogy bizony itt-ott már szálkásabb vagyok. Majd jól befeszítek és ha szétszakad az ing akkor az 2 dolgot jelenthet:
1. vagy tényleg marha erős lettem
2. valamelyik gyerekkori ingemet vettem fel és viszonylag könnyen megadta magát a textil
Na majd nyáron lehet villogni a strandon, csak ügyelni kell arra, hogy végig olyan pózba legyünk mintha erre csörög a diót játszanánk (mert mint tudjuk így mutatnak legjobban az izmok) és persze ügyelni kell arra is, hogy mellizmunkat ne gyúrjuk túl, mert napozás közben esetlegesen árnyékot vethet ránk, így vagy az arcunk, vagy a hasunk nem barnul le. De talán ez a veszély nem fenyeget (de csak mert nem nagyon szoktam barnulni alapból sem)

Először is szeretném megköszönni a sok jókívánságot mindenkinek, aki gondolt rám, rengeteg nagyon hasznos információ birtokába jutottam (gondoljunk csak a 24 után már minden nap ajándék kommentre Nagy nehezen mentálisan is feldolgoztam, hogy lassan közelebb leszek a 30-hoz, mint a 20-hoz, de annyi baj legyen. Nagy piros pontot kapnak a kommentelő olvasók, ezt már szeretem (látjátok nem is kell sok a boldogságomhoz). Mint ahogy azt az előző posztban már írtam még nem teljesült minden kívánságom, a lemezeladási listákat továbbra is a Pecmeregi Öntötvas Csavargyár bádoglemez készítű részlege vezeti, immár sokadik hete, de csak várjanak míg elkészül az én lemezem. Persze egy ásónyommal sem kerültem beljebb azóta, ellenben a 2. albumról elkészült már egy fél szám szövege és 2 teljes szám zenei aláfestése. (marha jó lesz…de tényleg…nem vagyok elfogult)

A hatoslottót már megint kipakolták és már megint nem én, úgyhogy viszonylag kis lelkesedéssel ez a hét is munkával indult. De, mint tudjuk minden rosszban van valami jó, váratlan fordulatként egy üveg borral lepett meg az egyik kollega (személyiségi jogok miatt neveket nem közölhetek, különben Zsolti megharagudna), és éppen ezekben a pillanatokban adom át eme nemes nedűt a történelemnek (értsd megiszom)…legalább jobbat alszok tőle.

A mai nap a tudományos rovatok böngészésével telt, elvégre a munka nem fasz, effektíve állhat napokig, nem kell feltétlenül megszakadni. Csak ügyesen fel kell venni a tehénszar alakzatot és feltűnésmentesen bele kell lapulni az aljnövényzetbe a lehető legkisebb feltűnést keltve azzal, hogy nem egészen azzal foglalkozol, amiért a munka hőse érdemrendet osztogatják. Szóval tudomány: elkeserítő adatokat olvastam, és fontolgatom, hogy visszatérek a Garfieldhoz, az legalább szórakoztató. Az emberi agy 22 éves korában van a csúcson, aztán 27 éves korig nagyjából stagnál és utána menthetetlenül beindul a leépülés. 37 éves korban jelentkeznek az első memóriazavarok és onnan már csak egy ugrásra van a szenilitás, nincs megállás a lejtőn. Az egyetlen biztató dolog, hogy az általános műveltség 60 éves korig folyamatosan nő, de a hajadra kenheted ha mindebből a tudásból már nem emléxel semmire, mert már azt sem tudod, hogy hová tetted a Cavingtont. A másik igen meglepő tényadat, miszzerint az emberi DNS mindössze 1,5 %-a (másfél, nem elírás) felelős emberi mivoltunkért. Bezony, megrázó mi?! És csak most jön a mókás rész: a DNS-ünk 98,5%-ban megegyezik a csimpánzéval, 75%-ban a kutyáéval, 50%-ban az ecetmuslincáéval és 33%-ban a nárciszéval. Mindenkinek adok időt feldolgozni az olvasottakat

Ugyan a szülinapi tortám nem szakad be a rajta levő gyertyák súlya alatt (elvégre már feltalálták a számjegyeket formáló gyertyákat is), de azért néha megretten az ember azon, hogy mennyi idős. Na persze nem azért, mert annyira mellbe vágná az életkora, csak belegondol, hogy még olyan sok mindent nem csinált, nem próbált ki, és eszébe jutnak azok a híres emberek, akik ilyen idősen már többre vitték nála. Hát nekem is van elég dolog az életemben, amit hiányolok és jó lett volna, ha már mostanra meglettek volna, de biztos okkal történt minden úgy ahogy. Mindent egybevetve lehetett volna rosszabb 24 évem is, szóval nincs túl sok okom panaszra. Vannak barátaim (bár jó részük elég messze került tőlem), van munkám (ami nagy szó a mostani helyzetre való tekintettel), egészséges vagyok (bár mentális épségemet többen megkérdőjelezik), úgyhogy, ha jól számolom összesen 2 dolog hibádzik: a pénz, és valaki aki leélné velem az életét. A pénz problémakör remélhetőleg sínen van a folyamatos lottózással (mert mint tudjuk kemény munkával már nem lehet meggazdagodni), és az igazi is vár már rám biztos valahol, de akárcsak a MÁV én is kések egy kicsit. (remélem azért megvár - és aztán gondolja is úgy, hogy érdemes volt várni)

Megvolt a szokásos testedzés ma is. Lassan tényleg csak abban különbözök Zsán Klód Vándámtól, hogy egyenlőre én nem tudok spárgázni, bár ha megfigyelitek neki is meg kellett tanulnia újra minden egyes filmjében. Lassan elérem azt a szintet, amikor már csak egy pörgőrugás választ el a Csákk Norrisz féle magasságoktól, és hivatalosan is félistenné fogok válni.

Node! Ennél van egy sokkal jobb sztorim is erre a hétre. Talán említettem vala, hogy beregeltek egy társkereső oldalra, amit már éppen sikerült is elfelednem, amikor is levél érkezett a messzi távolból. Szinte hihetetlen, de egy lány akart velem megismerkedni (már itt gyanús volt az egész). Rövid levélke, e-mail cím megadás, írjak ha érdeklődök. Na mondom itt biztos valami rendszerhiba lesz, velem nem szokásuk  a nőknek csak úgy ismerkedni, pláne nem azután, hogy képeket is látnak rólam (élőben sokkal megnyerőbb vagyok ám, de a képek mindent elárulnak sajnos). Első próbálkozásra megnéztem volna a feltöltött adatlapját, de a rendszer a FELHASZNÁLÓ KITILTVA feliratot dobta fel…gyűlnek a sötét fellegek az égen, egyre több a gyanús jel. Sebaj, a lelkesedés megmaradt, elvégre mit veszíthet az ember. Írtam egy tömör 4 soros kis levelet a megadott email címre, hogy bizony nem tudok róla semmit, tessék élménybeszámolót tartani. Érkezett is válasz, csakhogy: annyi konkrétum nem volt benne, mint egy hiányos tőmondatban. Ment a rizsa, hogy nem igazán szokott interneten ismerkedni, úgyhogy jó lenne személyesen találkozni minél előbb (tegyük hozzá a nevén kívül - ami persze lehet hogy pont annyira kamu volt mint ez az egész - nem tudtam róla semmit, és neki is annyi információja volt rólam, hogy Békés megyében lakok. Én így elég ritkán kezdeményezek személyes találkozót. Aztán jött a trükk: bizony neki nincsen pénz a kártyáján, úgyhogy küldjem el neki emailben a számomat meg egy feltöltőkártya kódját és akkor istenbizony egyből felhív, de mindenképpen beszélni kell telefonon, mielőtt bárkivel is randizna., mert voltak rossz tapasztalatai. Namármost: ha nem ismerkedik neten, akkor ergo személyesen ismerkedik, tehát személyesen ejtik meg az első beszélgetést. (nincs is telefon a képben, honnan a rossz tapasztalat egyáltalán?). Erősen kétlem, hogy csak rám várt és mással nem is beszél mobilon, így csak rajtam (illetve az általam küldött kártyafeltöltőn) múlna minden. Annyi ellentmondás és apró baki volt abban a 15 sorban, amit leírt, hogy egész jól elszórakoztam rajta és nem tudtam megállni, hogy ne  vegyem elő a cinikus felemet és oktassam ki egy kicsit. Felhomályosítottam, hogy ha valakit át akar baszni, akkor figyeljen a részletekre, mert ez így nagyon amatőr. Persze meghagytam a kiskaput, hogy ha mégis érdeklem akkor elfelejtjük ezt a hülyeséget, amit leírt és kompromisszumos  megoldást találunk, ha meg csak simán hülyére akart venni, akkor úgyse hallok felőle többet. Lehet tippelgetni, hogy azóta írt-e!

És egész biztos vagyok benne, hogy vannak annyira elkeseredett, kétségbeesett emberek, akik ezt be is szopják. Velemszületett adottság, hogy egyből kiszúrom, ha valaki hülyére akar venni, és olyankor elég rendesen felszívom magam.

Na jó azért akkora talán mégsem. De azért viszonylag jól indult a hét. Ugyan nem nyertem a lottón (de biztos nem rajtatok múlt, hiszen ti vadul szurkoltatok - már ha volt otthon szurok - hanem inkább a fakezű számhúzókon, de ők meg úgyis a pokol tüzén fognak égni, úgyhogy kvittek vagyunk.

Géppark felújítás lesz a melóban, úgyhogy a régebbi típusoktól sallangmentesen megszabadulnak egészen baráti áron. Aki nem tudná bankban melózok, úgyhogy nem targoncákról, vagy nehézgépekről van szó, egyszerű asztali számítógépek meg monitorok. A baj az, hogy limitált a darabszám, és ahogy tudom már most 3-szoros a túljelentkezés és még így is van egy hét feliratkozni a listára. Szóval itt is marad a nyilvános sorsolás közjegyző jelenlétében, és ahogy az eddigi nyerési statisztikáim állna, elúszóban van egy fasza kis gép. Bár a nagy számok törvénye alapján nyernem kellene, de ha már választani lehet maradjon a lottó…de ennek is tudnék örülni.

Jubiláltam a kondiban is, most egy hónapja, hogy önként edzésre adtam a fejem. Ennek megünnepléseként megejtettük a már legelején is elkövetett rituálét: teljesítményfelmérés, méretek (még mindig nem az!!!) Sikeresen felülmúltan minden kezdeti gyakorlatom eredményét, ment is az ámulás bámulás. Azonban a centik nem hozták meg egyenlőre a kívánt eredményt, de hát egy hónap még nem idő. Van aki éveket dolgozik érte. Amire azt hittem volna, hogy nem is sokat dolgoztatom, azok az izmok nőttek leginkább. A combom 3,5 centit fejlődött (és nem háj, ahogy az edző fogalmazott úgy néz ki mint egy versenylóé) a vádlimra plusz egy centit sikerült rádobni, akárcsak a mellizmomra. Minden más a kiinduló adatokkal megegyező méretet mutatott, de ez még betudható annak, hogy zsír helyett izom lett, de a méret változatlan maradt. Gondolom ez a lelkesítő szöveg, de hát én alapból elég lelkes tudok lenni (oké nem mindig, de ha erről van szó elszánt vagyok, mint a terminátor 2-ben a cseppfolyós ürge. Lassan annak is kijön a tízezredik része csak már nem tudnak semmit újítani. Bár ötletek azért vannak:
- Egy annyira cseppfolyós fém terminátort küldenek vissza a jövőből, hogy végig egy vödörben van és onnan próbál kiflexelni
- A gonosz terminátor transzvesztita lesz, vagy aranyhal, mert az még nem volt
- A jövőből mindenkit visszaküldenek, ezért nem marad ott senki
- Annyi digitális trükk kerül a filmbe, hogy a stáblista 10 perccel hosszabb, mint maga a film
- Egy gyümölcscentrifuga is fellázad és ledarálja John Connor bőrdzsekijét
- A terminátor megpróbál megennei egy sajtos molnárkát, de a torkán akad és megfullad
Ötletek vannak, csak nincs az az elmebeteg, aki ezt vászonra is vinné…

Valami katasztrófa volt ez a hét. Igaz ma már péntek van és viszonylag nagy lelkesedéssel is indultam neki a napnak, de annyira szenvedős volt ez a nap is, hogy arra szavak nincsenek. Először majdnem azt hittem, hogy felvágom az ereimet, aztán másodjára már egészen biztos voltam benne. Akkora a globális felmelegedés az irodában, hogy egyszerűen nem tudod eltalálni, hogy mi legyen a megfelelő öltözet. Alap helyzetben klimaxos hőhullámok kínoznak egész nap, a legközelebbi nyitható ablak olyan messze van, hogy nem is látni, nincs levegő és a végén már összekarmolnád magad legszívesebben. Ha pedig veszed a bátorságot, hogy egy kicsit lazábban öltözöl, valami csoda folytán beköszönt a nukleáris tél és lúdbőrzöl egész nap. A lényeg, hogy elég nyűgös voltam ma, alig vártam a kondit. Erre az sem esett jól. Olyan paff voltam, mint a bűvös sárkány. Kész kínszenvedés volt. Az egyetlen jó pillanat az volt, amikor új arcok érkeztek az edzőterembe és szép lassan kezdték őket bevezetni az erdőbe. Jó volt látni, hogy 5 perc után majd meghalnak (tudom genyóság, de legszebb öröm a söröm.)

A kommentálási határhajlandósággal továbbra sem vagyok elégedett. Ennyi erővel élettelen tárgyakkal is vitatkozhatnék, ott talán nagyobb lenne a sikerem.

Vasárnap 6os lottó…legalább szurkoljatok, hogy nyerjek. Köszi