Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Már annyira régen jártam ezen az oldalon, hogy hivatalosan is beírok magamnak egy fekete pontot, de van kifogásom (mert az mindig van, mint tudjuk) és van kárpótlás is.

Igen a hír igaz, a nagy beharangozás után tényleg sikerült összehozni a pesti baráti találkozót, de voltak előre nem látható váratlan fordulatok is. Pénteken a szokásosnál talán egy kicsivel nagyobb lelkesedéssel vetettem magam a munkába (persze hamar elmúlt mondanom sem kell, de éltetett a hétvégi program). Kidolgozott esemény nem volt, ám váratlanul megcsörren a telefon (nem, nem leejtettem, tényleg hívtak). Leendő házigazdám megkérdezte mit csinálok este, s lévén, hogy amúgy is náluk vagyok éreztem, hogy valami készülőben van. A hétvége felvezetéseként meghívást kaptam a péntek este megrendezésre került Újpest-Kispest Honvéd futball mérkőzésre. Aki nem ismeri a statisztikáimat annak egy rövid emlékezés: eddig összesen 2-szer hívtak el Újpest meccsre (mindkettő komoly tétmeccs volt és vérre ment) és mind a kétszer kikapott a csapat. Elsőre csupán véletlennek tartották, azonban a második alkalommal már személyemmel hozták összefüggésbe a csapást és hivatalosan is rossz ómenné váltam. Így most kénytelen voltam egy pillanatig hezitálni az invitálás után, mivel ha most is bukó lesz engem többé nem látnak élve (bár ennek is megvan a maga előnye: nem kell dolgozni menni többet). Sebaj kemények vagyunk irány a meccs. Minden jól ment az elején: a csapat megszerzi a vezetést, Attika fellélegzik lendületes a játék…aztán ta-ta-tam: bekövetkezik a katasztrófa, kiállítás a újpesti csapatból plusz tizenegyes. Elkezdett gyöngyözni a homlokom, gyilkos tekintetek szegeződtek rám és komolyan fontolóra vettem, hogy rendezői balon felveszem a nyúlcipőt. De mire való az újpesti szurkolótábor ha nem arra, hogy egy emberként éltesse a csapatot és szidja az ellenfelet, úgyhogy szerencsétlen kispesti több ezer feldühödött kurva anyázó ultra előtt az egekbe lőtte a labdát, megmentve ezzel átmenetileg az életem. Azonban a játék még 10 emberrel is ment a liláknak, sőt hamvaiból a főnixmadár és a végére 3:0 meggyőző eredménnyel visszaküldte kapálni az ellenfelet a földekre. A tévéből nem tudom mennyi megy át a kinti hangulatból, de amikor a közös indulókat üvölti egy rakat ember, na az felemelő tud lenni, az örömtüzekről és a szitkozódásokról nem is beszélve. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kilencre vége is lett a mókának, bevásároltunk némi alkoholtartalmú palackozott kedvcsinálót és hajnalig tartó beszélgetésbe/egymás zsibbasztásába kezdtünk (elvégre szalonspiccesen még én is humoros vagyok bárkinek). Egykor aztán úgy döntöttünk ideje eltenni magunkat aznapra, elvégre a következő estére is hasonló színvonalú dolgok voltak készülőben.

Miután másnap délelőtt magunkhoz tértünk felvettük a seggmeresztő alakzatot, aztán jöhetett a jól megérdemelt ebéd és a körtelefon elindítása, hogy akkor ki-merre-hol-hány méter. Délután 5-kor a banda egy jelentős része összeverődött a Deák téren és üzembiztosan célba vettük a Gödör nevű létesítményt, ahol megkezdődött az alapozás (nem építkezésről van szó) Lecsúszott pár sör, élménybeszámolók sora mindenkitől, mert attól, hogy nem feltétlen történik veled semmi, egy-egy sztoriról marha jól el lehet beszélgetni. Teltek az órák az idő meg kezdett hűlni (tiszta hülye aki nem visz magával pulóvert és persze egyben roppant férfias is, mert egy igazi férfi áprilisban nem fázik) Az elfogyasztott alkoholmennyiség felkeltette bennünk az élelelem utáni vágyat, úgyhogy rövid kampányolás után mindannyian átfáradtunk a 2 percre lévő Mekibe (csak, hogy ne kelljen túlmozogni a dolgot). Egy könnyed vacsi 8 után, kibe mennyi fért, és következett a B-terv megszavazása. Istennek hála volt 2 józan sofőrünk és ami még nagyobb mák volt, hogy volt 2 autó is, és lévén pont tízen voltunk nem kellett tömegközlekedni. Bevettük magunkat Pest egyik legnagyobb biliárdszalonjába, ahol mindenki fényesen bebizonyította, hogy már nagyon régen játszott (értsd homály favágó játék) de a végére egyesek nagyon belelendültek (nem én). Folytatódtak az élménybeszámolók, vérmérséklete szerint mindenki ivott még egy keveset (belém már csak egy sör fért el, a veséim így is önálló életet éltek, a végére így is őszileveztem meg ásványvizet toltam - tudom szánalmas, de mindenki jobban járt, mintha elértem volna az N+1. poharat) Hajnali 1 körül már mindenki úgy érezte, hogy ideje oszlani, de néhány fanatikus még bulizós kedvében volt. Éltem a vendégek privilégiumával miszerint az van amit én mondok, és mivel táncolós helyet szúrtak ki maguknak villámgyorsan hazavitettem magam, mert már öreg vagyok az ilyenekhez és táncolni soha nem is szerettem.

Kicsit biztos hangulatgyilkos volt ez a megmozdulásom (mentségemre szóljon, hogy ekkor a 10 emberből már 6-an hazamentek és igazából én is marha fáradt voltam) De mindent egybevetve remélem mindenki annyira jól érezte magát, mint én. Az ilyen hétvégék/napok hiányoznak a leginkább a pesti életből, amikor még nem telt sokba összehozni egy hajnali 4-ig tartó kártyapartyt, most meg már hónapokat kell várni arra, hogy egyáltalán felvonatozzak. Igyexem nem jövő ilyenkor felmenni legközelebb, mert ilyen hétvégékre vevő vagyok bármikor. Csak érjen rá mindenki, aki számít.

Így igaz elindult a visszaszámlálás, már csak cirka 48 óra választ el, és a fővárosban fogom eltapsolni a nehezen megkeresett fizetésem egy részét egy baráti dzsembori keretében. Bár konkrétumok még nincsenek - aminek megvan az a hátránya, hogy majd körbe kell telefonálni mindenkit, hogy akkor mikor, hol lesz az előre be nem jelentett csoportos gyülekezés (a tarnszparenseket mindenki otthon hagyhatja) - de bízom benne, hogy valami rendkívül kreatív programot sikerül összerögtönözni, ami nem feltétlen térugrós filmszakadós ivászatot jelent. Már olyan régen nem láttam a társaságot, mint ők engem, csak az az apró különbség, hogy náluk (legalábbis néhányuknál) mentek végbe azóta jelentős változások, úgyhogy izgatottan várjuk új férjek/feleségek, barátok/barátnők megismerését (persze ezek közül nem mindegyik áll fenn, csak az egyenlőségre való tekintettel felsoroltam minden lehetséges alternatívát). Én ígérem nem viszek senkit, sőt ha nagyon zavaró még a humoromat is itthon tudom hagyni. De úgyis tudom, hogy aki eddig nem bírta mindig a beszólásaimat, már annak is elvonási tünetei vannak, úgyhogy majd bedobom magam.

A munkában a helyzet változatlan. Hangulat nincs semmihez, de ha mázlid van még az agyadat is felbasszák, de minden nap végén adj hálát az égnek, hogy van munkahelyed, ahol idegileg kikészíthetnek. Na jó azért nem ennyire vészes, de vannak azok a bizonyos nehéz napok, amikor minden összejön és rájössz, hogy a legbiztosabb az lett volna, ha fel sem kelsz, de utólag már mindenki marha okos. A legnagyobb baj, hogy mostanság egyre több ilyen nap van és ez végleg megnehezíti a munkamorálom feltámasztását.  Majd egyszer bekattanok és kegyetlen leszámolást fogok rendezni mondjuk a laplyukasztóval (persze akiket szeretek úgyse bántom, úgyhogy mindenki jobban teszi, ha jóban van velem, minden eshetőségre felkészülve), de erre kicsi a valószínűség. Ehhez is kellene minimális lelkesedés, de lassan egy alig használt kenyérpirító szintjére süllyedek szellemileg és végül  csak az fog megkülönböztetni az egysejtűektől, hogy van 2 fülem a fejemen (meg persze az aki akar). Reméljük szerzek a hétvége folyamán egy kis plusz energiát és így újult erővel verhetem a fejem az íróasztalba hétfőn.

Meghalt a Digi-TV (legalábbis nálunk), úgyhogy ezen a hétvégén újítani kellett, mivel F1 volt, de kedvem nem sok átmenni a szomszédba (figyelembe véve, hogy már lassan 2 éve nem is nagyon szólok hozzájuk). Online közvetítést néztem és azt kell mondjam marha jó volt. Csak elsőre volt zavaró, hogy nem magyarul beszéltek alatta, aztán mivel annyira azért jó vagyok angolból, hogy érteni értem csak annyira nem beszélem, egész élvezhetővé vált. Az időmérő edzés alatt a szünetekben nem a zseniális szakértők esélylatolgatnak a stúdióban, meg találgatnak, mint azt nálunk teszik, hanem mikrofonvégre kapják a már kiesett versenyzőket, és hozzáértő emberek tartanak elemzést (jelen esetben David Coulthard volt a szakember, akinek azért mégiscsak több fogalma van a Forma 1-ről, mint mondjuk Wéber Gábornak, aki a Renault Clio kupában versenyez). Az angol kommentátorok marha lelkesek, de nem abban a rossz értelemben, ahogy azt Palik teszi, szóval még az időmérő is élvezetes volt nagyon.

A futam is hasonló színvonalon zajlott, kisebb szépséghiba az online közvetítéssel, hogy kb 3-szor a futam alatt reklámokat vágtak be (ha azt nézed elképesztő nagy reklámfogás) és ha éppen akkor történik valami arról ugyan élőben lemaradsz, de itt legalább visszajátszanak mindent, ami számít. A nagydíj fordulatokban gazdag volt: a Red Bull előtört a semmiből, a Brawn esőben verhető, de azért így is marha erősek, a Ferrari 3 futamból elért eredménye 0 pont, 3 műszaki hiba, rossz döntések sorozata, úgyhogy lassan le is húzhatják a rolót, nem megy ez nekik se szárazon, se esőben. Utoljára 1981-ben volt ilyen évkezdete a Ferrarinak (mert bizony hasznos információkat is mondanak az angolok, és az autónak is azért F60 a kódjele, mert már 60 éve terveznek verdákat az F1-ben) Kubica felnyársalta Trullit, nagyon látványos volt, csakúgy mint a vérprofik által bemutatott piruettek. Biztos nehéz ilyen körülmények között vezetni, de például Vettel annyira magabiztosan vezetett, hogy jó volt nézni (pedig csak 21 éves). No mindegy. Egész biztosan új istenek vannak születőben a száguldó cirkusz történelmében, a világbajnokok meg a fasor árnyékában.

“… műszempillát hord és szanaszét hagyja. A múltkor az újsággal vágtam rá, azt hittem valami bogár. Halálra rémített.”
“… mesterien be tudja magát pozicionálni közém és a TV közé. Passz, átadás, a tömeg őrjöng, és én csak a fenekét látom.”
” … ideges lett, amikor egyszer korábban keltem fel, és én csináltam neki reggelit. Azt mondta, hogy ellenőrzöm. Hogy merem én eldönteni, hogy mit egyen ahelyett, hogy hagynám!”
“… az ágyban én vagyok a Tanár Bácsi, a Csapatkapitány, a Főnök, a Rosszfiú, a Testőr, a Telefonszerelő, a Rendőr. Egyszer már én magam szeretnék lenni.”
“… ami az enyém, az az övé is. Vettem neki hálóinget, mégis az én pólóimban alszik. Mindig elviszi a használt borotvapengét. Az új túl éles neki. Amikor fázik mindig az én teniszzoknijaimat veszi fel, sosem a sajátját. Még a boxeralsómat is felveszi. Azt hiszem áttérek a tangára, hogy lássam mit csinál.”
“… listákat készít. Hogy mit vegyek. Hogy mit csináljak. Kiket kell felhívni. Ami nincs a listán, az nem is létezik. Egyszer felírtam a listájára, hogy “szex”. Hiba volt. Azóta ha nincs a listán, nem is csináljuk… “
“… ha valamit a fejébe vesz, nem lehet leállítani. És senki nem pihenhet, amíg nincs készen. Addig nincs baj, amíg süti sütéséről, vagy nyári szabadságról van szó, de ha új ház vétele, vagy esetleges gyermekáldás jön szóba, a dolgok akár komolyra is fordulhatnak..”
“… a szomszéd szobából hallom, amint levest eszik.”
“… meglep, ha barna hajjal jön haza. Máskor meg szőke. Igazából fogalmam sincs, milyen az eredeti hajszíne.”
“… mostanság nem borotválja a lábát. Hadd tudja meg mindenki, hogy eredeti szőke.”
“.. elfoglalja az ágy felét: középen.”
“… mindenre allergiás, az orra állandóan be van dugulva. Ha szájon csókolom fuldokolni kezd.”
“… szex után ott folytatja, ahol abbahagyta: Ki kell olvasztanom a csirkét, anyád pedig azt üzeni, hogy…”
“… az zavarja, hogy a gyerek rám hasonlít.”
“… láttak már olyan nőt, akinek vörös a körme, krétafehér az arca, fekete vonalak húzódnak a szeme körül? Hogy tudnak azzal a tudattal elaludni, hogy ez a teremtmény ott alszik a másik oldalon?”

Túl vagyunk az ünnepeken. Remélem mindenkit meglocsoltak (legalábbis aki érintett lehet a dologban) a nőismerőseim közül, hogy még szebbek legyenek. Persze mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az összes nőismerősöm már elve istennő és igazán nehéz lenne fokozni ezt az állapotot. De a lehetetlen azonnal megvan, a csodákra néhány percet várni kell  alapon azért én is körbeküldtem egy interaktív locsolást hátha bekövetkezik a lehetetlen és új, ezidáig ember számára ismeretlen magaslatokba emelkedik szépségük. Biztos csak a szemüveg miatt látok rosszul, de szerintem sikerült a terv.

Az előző posztban felvetett kérdéseknek is volt egy helyes megfejetője (akit érdekelnek a részletek, az a poszt alatti komment alapján eljuthat a kívánt helyre) úgyhogy idén is okosabb lettem, de gyorsan le is állok az új információk befogadásával, mert így korábbiak szorulhatnak ki: pl nem jut eszembe, hogy levegőt vegyek vagy leállnak a motoros funkcióim (nem V8-as motorra gondolok, ez egy pszichológiai kifejezés - tessék utána olvasni) és vegetatív állapotba süllyedek.

Amúgy a szokásos eseménytelenség volt tapasztalható, azzal a különbséggel, hogy hétfőn nem kellett dolgozni. Ennek is megvan a böjtje, ha élhetek ilyen képzavarral így Húsvét után, mert amit nem intéztél el hétfőn, lévén, hogy a kutya nem dolgozott, azt a maradék 4 napon kell behoznod. Munka van szarásig, a munkakedvem felsővezeték szakadás miatt határozatlan ideig vesztegel valahol Ököritófülpös környékén és az istennek sem akar megjönni. Bár egyesek úgy értékelik, hogy ez nem is igazán munkakedv hiány, hanem a tavaszi fáradtság első jele. Szó, ami szó tényleg elég paff vagyok mostanság, egészen depresszív hangulatban vagyok, de a jó hír, hogy még nem fordult meg a fejemben az öngyilkosság gondolata. Van így is éppen elég ember aki szívesen látna késsel a hátamban, úgyhogy nem könnyítem meg az életüket. Remélhetőleg a jövő hétvége egy kissé kilengeti a hangulat mutatót és elmászok végre a halálra unom magam sávból, de még éppen nem érem el az annyit ittam, hogy nem emlékszek semmire állapotot (alapszabály: N-1 pohár…mindeki fel van hatalmazva, hogy kiverje a kezemből az N. poharat…max verekedés lesz belőle)

Ismét ünnepek vannak (lesznek), aminek egyetlen előnyét abban látom kimerülni, hogy nem kell hétfőn dolgozni menni (ez az egyetlen megbízható ünnep, elvégre mindig hétfőre esik). Azonban továbbra sem vagyok tisztában vele, hogy honnan is ered ez a sok hülyeség, amit ilyenkor csinálunk. Az ivás részével nincs gond, elvégre az nemzeti hagyomány, de az összes többi momentumot nem tudom levezetni.

Először is a locsolkodás: ha vallási tudásom pontos, ilyenkor Jézus feltámadását ünnepeljük. Eddig ez rendben is volna, azonban mióta az eszemet tudom ennek nyomát sem vélem felfedezni ebben a 2 napban. Azt meg viszonylag nehezen tudom elképzelni, hogy annak idején, amikor Mária Magdolna rohant a sírhoz, de már csak a barlang bejárata előtt lévő félregördült kövön ülő Angyallal találkozik, hogy az Angyal azt mondta volna: harmadnapra feltámadott…szabad-e locsolni? Ugyan a bibliát nem olvastam, de erősen kétlem, hogy ilyen szerepelne benne.

A másik dolog amit nem értek pontosan, hogy a nyúl hogyan jött a képbe. Nem csak alapvetően nem klappol semmivel a személye, de hogy még tojásokat is tojik, az úgy kezd elcsúszni a génmanipuláció irányába. Bár már a nyúl is átment marketinges irányvonalra, mint tudjuk az utóbbi időben a Nesquick reklámarca, aztán évente egyszer haknizik egyet húsvét címszó alatt.

Aztán jön a sonka…itt már végleg elvesztettem a fonalat. Legalább nyúlpörkölt lenne a menü, de hogy a sertéshús hogyan jön a képbe? Úgy érzem az önmagában nem elég alap, hogy marha jó a főtt tojással (amit a nyúl tojt - hát ez undorító), úgyhogy ha bárkinek van elképzelése, történelmi vagy tárgyi bizonyítéka arra, hogy mindez hogyan is áll össze egységes egésszé kérem jelezze, mert így álom nem jön a hasamra.

Istennek hála már csütörtök van, de Murphy törvény, hogy amikor már elkezdesz örülni, hogy holnap már péntek és már úgysem lesz semmi komoly, na akkor beüt a tőzsdekrach, és vért fogsz hugyozni mire lemegy a nap a hét ötödik napján. Lelkiekben már felkészítettem magam, hogy még holnap kapok egy infarktust, aztán még egyet, amikor kiderül, hogy az első miatt nem érek időben haza. Elég megerőltető munkahéten vagyok majdnem túl, és az igazat megvallva eléggé el is fáradtam. Reméljük ettől már csak jobb lesz.

A kondiban új időszámítás vette kezdetét, immáron egyedül próbálom felépíteni magam, a lehetőségek végtelen tárházát megnyitva ezzel a mókásabbnál fájdalmasabb sportsérülések szerzésére. Persze nagyon koncentrálok, hogy még poénból se próbáljak súlyzórudakat egyensúlyozni az ádámcsutkámmal, de elég egy szélsőségesen rosszul sikerült munkanap és akkor kegyetlen vérengzésbe kezdek, főleg ha előtte benyomtam egy adag energiaitalt is. Mondjuk ennyi testmozgás éppen alkalmas a fölös energiák levezetésére, de ennél tudok kellemesebb, és egyben hasonló hatékonyságú gyakorlatról is. Mindenkinek a képzelőerejére bízom, hogy vajon mire is gondolok (segítek nem a zsákban futás).

Hosszas szervezőmunka eredményeként, ha minden igaz megvalósul a pesti hétvége, végre kiszabadulok ebből a környezetből, még ha 2 napra is. Vonatozhatok 3 órát (ez az időtartam dinamikusan nőhet a MÁV éppen aktuális tendenciái alapján), ezzel is fenntartva a nagy ország látszatát, de remélhetőleg a barátokkal eltöltött idő feledteti ezen csekély kellemetlenséget. Még nem tudom mi lesz a program, mert ahogy a társaságot ismerem, még a végén ezt a hétvégi programot is nekem kell leszervezni, vagy marad a “hova menjünk?” - “nekem mindegy” felállás. De nem is az a lényeg, hogy hol és mit, hanem hogy kivel (persze ez az elmélet nem mindig állja meg a helyét - alkalom szüli a hipotéziseket).

Az istenségtől már tényleg csak a halhatatlanság választ el, de tényleg. Eltelt 2 hónap a kondiban és újabb erőnlétfelmérésre került sor. Kezdeti eredményeimhez képest mostanra 60-70%-os növekedést értem el, amire marha büszke vagyok ám. Sőt! Immár számokkal is alátámasztható, hogy bizony erősebb lettem és nem csak udvariasságból mondják, hogy milyen jól nézek ki (bár remélem eddig sem amiatt volt, a nőknek mindig is jó szemük volt a változásokhoz) Szóval fél centiket rápakoltam alkarra, bicepszre, összesen 1 cm-t mellkasra, fogytam egy kilót, egy centivel vékonyabb lett a derekam és 6 (HAT) centivel a csípőm - kezdenek eltűnni az úszógumik és már a hasamat se kell behúzni ha jól akarok kinézni. A combom istennek hála nem nőtt tovább, maradt a 3,5 centis növekedés a kezdetekhez képest, de a vádlira felmet még egy fél centi. Így leírva nem tűnnek soknak ezek az eredmények, de összességében azért szembetűnő a változás. Hajlékonyabb lettem, leszoktam a cigiről meg a kávéról, úgyhogy 4-ből 3 összejött: jobban nézek ki, nincs cigi, kávé, már csak az ismerkedésből nem lett semmi, de számoltam ezzel az eshetőséggel is az elején. Szóval innentől határ a csillagos ég, bár közvetlen a sérv előtt azért le kellene állni, de annyira azért nem szakadok meg, csak alkalomadtán hajtom túl magam egy kissé. Ennyi meg kell mert szenvedés nélkül nincs eredmény, szal remélhetőleg marad az eddigi lelkesedés és intenzitás és akkor nyárra már strandképes állapotban leszek. Mindent egybeveteve nem volt ez hülyeség, hogy belevágtam…mikre nem jók az újévi fogadalmak?! Egyszer kell csak elhatározni magad és belevágni, utána már csakazértse hagyod abba.

Mint azt a cím sugallja, nem fogjátok tövig rágni a körmötöket a következő bejegyzésen, ha már ott tartunk, hogy a Honfoglaló jelenti a nap fénypontját. MAradjunk annyiban, hogy kulturális hétvégén vagyok túl.

Újabb eseménytelen időszakon vagyunk túl ,azóta senki nem akart átverni sem…borzasztó hová tart ez a világ. Egész héten annyi meló volt, hogy már a púpom tele volt mindenkivel, alkalomadtán az itthoni gépem is meghalt úgyhogy mindent egybevetve ez nem az én hetem volt. Vártam a hétvégét, hogy na végre F1 futam, ismét lesz valami nézhető az álomdobozban erre mi történik?! Beköszönt a monszunidőszak és a futam átalakul egy McDrive-vá: Massa szendvicset tol a fejébe, traccsparty a szalagkorlát mellett egy újabb kör energiaital mellett, Raikkönen meg már megunva az egészet inkábba boxban tol egy jégkrémet, elvégre nincs min aggódnia. Borzalmas egy versenyhétvége volt. Ahogy arra számítottam a Ferrarik szabadedzésen mutatott eredménye mögött nem volt teljesítmény, csak simán a többiek voltak szarok/vagy éppen csak altattak. A futamon, amit lehetett elbasztak a Ferrarinál, kezdve Kimi idő előtti kerékcseréjével…nem tudom melyik barmot fizetik túl azért, hogy ilyen döntéseket hozzon, de lassan át kellene már alakítani a háttércsapatot. Na mindegy, így legalább sziklaszilárdan ki tudok tartani Button felemelkedése mellett és szeméylében új favoritra találhatok. A piruettek jók voltak az utolsó körben még a piros zászló előtt, utána meg átment minden tata-teadélutánba és szépen meg is várták, amíg vége lett a futamnak. Ha más nem legalább most volt idejük eldumálni csajokról meg bulikról és a csapatok munkája is kimerült abban, hogy merték a vizet a kocsikból.

Holnap ismét erőnlétfelmérés következik a kondiban. Valószínű megint az lesz, hogy nem nőtt a súlyom, pont ugyan akkora minden izmom körmérete, de a combon megint nőtt 3 centit. Persze azért remélem, hogy nem, mert az utóbbi időben tényleg lógattam a belem, annyit dolgoztam azon, hogy egy kicsit jobban nézzek ki. Ha az arcomon már nem tudok segíteni (bár nagyobb súlyokkal azon is radikális változásokat lehet állítólag elérni), legalább a testemmel kezdjek valamit. A ruhatáramat is ehhez igazítottam: felszerelkeztem olyan darabokkal, amik kidobják egy kissé az alakomat, hátha valakinek csak a felszín számít és ez alapján szóba áll velem.

Mivel már kezdek unatkozni itthon, nekiálltam egy pesti hétvégét megszervezni. Még folyamatban vannak az érdekegyeztető tárgyalások, de mint tudjuk olyan nincs, hogy mindenkinek egyszerre legyen jó (max egy svinger partyn, bár ott is lehetnek apróbb időbeli eltolódások - aki nem tudja miről beszélek olvasson utána), de igyexek egy közöshalmazt kialakítani, hogy azért mindenkivel találkozni tudjak, aki számít. Ezer meg egy éve nem hallottam a legtöbb emberkéről semmit, és feltételezem ők is annyit találkoznak egymással - annak ellenére, hogy egy városban vannak - mint velem, úgyhogy jó lesz ez mindenkinek ,csak akarni kell.  Remélhetőleg lesz annyi élményanyag a hétvége után, hogy lesz miről írni a blogon is, sőt ha mákunk van talán még valaki hoz magával gépet is, hogy megörökítsük az utókornak azt a leépülést (akarom mondani kulturált szórakozást), ami várható. Várjunk hát türelemmel.