Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Így igaz elindult a visszaszámlálás, már csak cirka 48 óra választ el, és a fővárosban fogom eltapsolni a nehezen megkeresett fizetésem egy részét egy baráti dzsembori keretében. Bár konkrétumok még nincsenek - aminek megvan az a hátránya, hogy majd körbe kell telefonálni mindenkit, hogy akkor mikor, hol lesz az előre be nem jelentett csoportos gyülekezés (a tarnszparenseket mindenki otthon hagyhatja) - de bízom benne, hogy valami rendkívül kreatív programot sikerül összerögtönözni, ami nem feltétlen térugrós filmszakadós ivászatot jelent. Már olyan régen nem láttam a társaságot, mint ők engem, csak az az apró különbség, hogy náluk (legalábbis néhányuknál) mentek végbe azóta jelentős változások, úgyhogy izgatottan várjuk új férjek/feleségek, barátok/barátnők megismerését (persze ezek közül nem mindegyik áll fenn, csak az egyenlőségre való tekintettel felsoroltam minden lehetséges alternatívát). Én ígérem nem viszek senkit, sőt ha nagyon zavaró még a humoromat is itthon tudom hagyni. De úgyis tudom, hogy aki eddig nem bírta mindig a beszólásaimat, már annak is elvonási tünetei vannak, úgyhogy majd bedobom magam.

A munkában a helyzet változatlan. Hangulat nincs semmihez, de ha mázlid van még az agyadat is felbasszák, de minden nap végén adj hálát az égnek, hogy van munkahelyed, ahol idegileg kikészíthetnek. Na jó azért nem ennyire vészes, de vannak azok a bizonyos nehéz napok, amikor minden összejön és rájössz, hogy a legbiztosabb az lett volna, ha fel sem kelsz, de utólag már mindenki marha okos. A legnagyobb baj, hogy mostanság egyre több ilyen nap van és ez végleg megnehezíti a munkamorálom feltámasztását.  Majd egyszer bekattanok és kegyetlen leszámolást fogok rendezni mondjuk a laplyukasztóval (persze akiket szeretek úgyse bántom, úgyhogy mindenki jobban teszi, ha jóban van velem, minden eshetőségre felkészülve), de erre kicsi a valószínűség. Ehhez is kellene minimális lelkesedés, de lassan egy alig használt kenyérpirító szintjére süllyedek szellemileg és végül  csak az fog megkülönböztetni az egysejtűektől, hogy van 2 fülem a fejemen (meg persze az aki akar). Reméljük szerzek a hétvége folyamán egy kis plusz energiát és így újult erővel verhetem a fejem az íróasztalba hétfőn.