Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Egészen érthetetlen a cím igaz?! De arra van a bejegyzés, hogy kifejtse a cím mögött rejlő információkat.

Elérkeztem a következő 5 éves terv megvalósításához, melynek keretén belül ismételten rászántam magam, hogy egy közel 6 jegyű összegtől szabaduljak meg egy füst alatt. Számítógép-fejlesztés került napirendre, s bár kisebb lépték lett elképzelve annak idején, de mint utóbb kiderült a régi gép annyira régi, hogy már csak maximum az egyszerű faékkel kompatibilis, így kénytelen voltam teljes fejlesztést végrehajtani. Persze ez nem ilyen egyszerű: mint tudjuk én semennyire nem értek a hardware dolgokhoz (annyit tudok róluk, hogy az a hardware amibe bele lehet rúgni). Úgyhogy első körben rögtönzött szaktanácsadás, aztán persze nagyjából kiderül, hogy úgysem lesz olyan alkatrész, amit az ember kinéz magának, de kiinduló pontnak nem rossz.

A gép körvonalazódik, alakul a terv. Gyors költségelemzés…keretösszegen belül vagyunk hurrá. Gyakorlatilag csak az optikai meghajtók maradnak a régiek meg a monitor, a többi frissen a gyártósorról…mint utóbb kiderült ez az apróság is végzetes hibának bizonyult. Boltba be, gép összeállít, másnap lehet érte menni. Felvirrad a nagy nap, Attika lelkesen bebumlizik Csabára, az eszköz összerakva letesztelve, szállításra kész. Pályaudvarra kicipel (2 kézben egy nagy doboz plusz 2 szatyor plusz hátizsák). Belem kilóg, ma már igen nehezen mozgok, nem baj megvan, amit akartam. Nagy naívan nekiállok szerelni. Utoljára azt hiszem nagyjából 12 éves lehettem, amikor összeraktam valamit, és az is egy legó vár volt, azt meg annyira nem lehet elrontani. A régi gép alkatrészeinek kiszedése volt a legegyszerűbb…simán kijön minden a helyéről…hiába annak idején még tudtak egyszerű dolgokat csinálni. Jön a bonyolultabb rész: bele kell tenni az újba. Azt hinné az ember, hogy pont olyan egyszerű lesz mint kivenni. Mindenki végzetesen téved. Ezeket a modern cuccokat úgy tervezték, hogy pont passzoljon bele minden. De! Ha már egy fél millimétert tévedtél, akkor bizony beszorul minden a faszra és rövid idő alatt a teljes idegi kiborulás szélére sodródsz. És amikor azt hiszed ennél már nem lehet rosszabb, akkor rájössz, hogy márpedig de, hiszen erről szól az élet. Megáll a tudomány se előre, se hátra semmi és szívesen levakarnád a tapétát, már ha lenne. Közben mivel minden fémből van a számítógép házban és te már nem vagy a mozdulataid ura és erőből próbálsz meg megoldani majdnem mindent (a pszichés képességek itt már mit sem érnek) szanaszét vágja a kezed minden kis kiálló szar. Nem baj van itthon kötszer elég, a sebhelyek meg amúgy is marha férfiasak. Szombat este: a gép végre egyben, igaz sok vér és izzadságcsepp folyt el, de simán megérte. Már mozdulni sem tudok és kezdem érezni a jótékony izomlázat, így inkább bezuhanok az ágyba.

Másnap reggel: mindenem fáj. A karom a derekam és a nyakam kikészülve, a kézfejeim tele friss sebekkel. Sebaj már csak az oprendszert kell feldobni meg a kiegészítőket aztán utánam a vízözön. Hát ez sem ment zökkenőmentesen. Oprendszer fent minden simán kezdődik, akárcsak egy happy endes Hollywoodi nyálfilmben. Aztán egy nem várt fordulat. Videókártya driver feltelepít, a rendszer összeomlik, átáll minden 4 bites színmélységre és nem lehet magasabbra állítani. Érzem, hogy kezd kiújulni az agybajom, nekifutok még egyszer…semmi változás. Jöhet a telefonos segítség, de hát a távolból még az Isteneknek is nehéz bármi okosat mondani. Mi a kurva élet lehet? Feltelepítek mindent, amit csak a dobozokban találok…semmi. Kezdek mentálisan instabillá válni, nyugtatásképpen elkezdek poénból más programokat is telepíteni, amiket minden újrahúzásnál szoktam. És láss csodát: mi kellett ennek a buzinak? SP2…érted?! Nem írná ki, hogy köcsög enélkül nem fogok normálisan működni, megvárja amíg rájössz magadtól. Nem baj nagy az öröm, minden 80 millió színben pompázik és a felbontás is akkor, hogy már nem is tudom fejben összeszorozni azt a két számot. Küzdelmes délelőtt után végre összeállt minden. És annyira jó…nem mondom, hogy megérte mindezt a szenvedést, de talán mégis. Jutalomképpen azoknak, akik végigolvasták ezt az egészet (mert érdekli őket a számítástechnika) lássuk a reaktor egyes blokkjait:

Alaplap: ASUS M3N78-CM GeForce 8200 (512MB) VGA
Táp: FSP 400W 12cm ventillátorral
Hűtő: Arctic Cooling AF12025L/12cm
HDD: Hitachi SATA2 500 GB 16 MB Cache 7200rpm
Proci: AMD Athlon64 X2 5200 (2×2,7 GHz)
Memória: dual channel 2*1GB Kingston DDR2 (800MHz)
Ház: Codegen M607-CA
Hangfal: Genius 2.1 SW-F 2.1 500 (12W)
Egér: A4Tech X-710FS 5 dpi Shift 4×3 Fire

Tudom van ennél még bőven jobb is, de az előzőhöz képest atomerőmű.