Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Borzalmas, hogy milyen időjárás van mostanság. Eddig akkor kánikula és szárazság volt, hogy tényleg csak délibábként láttunk esőfelhőket, most meg egy raklapnyi Szilvia papírtörlővel (aminek nedvszívó hatása laboratóriumilag igazolt) sem tudod szárazon behozni a reggeli újságot. Aztán persze jön a felismerés, hogy nem csak a postaládáig kell eljutni, hanem a munkahelyig, elvégre hétfőn van és előző nap megint egy nyeretlen lottószelvény kidobása után feküdtél le.

Több alternatíva is kínálkozik a feladat végrehajtására:

1. Menő vagy és kijelented, hogy ez nem is eső, Tajvanon monszunidőben, na az eső, így elindulsz ernyő nélkül, mert kemény vagy, mint a polc hátuljában idén megtalált karácsonyi gyümölcskenyér. Optimális esetben T+2 perc alatt 80%-kal nő meg a testsúlyod a szakadó esőben, mivel az már nem jutott eszedbe, hogy ilyenkor nem kötött pulcsiban rohangálunk, mert bizony komoly ballasztokat lehet felszedni rövidtávon. De sebaj, egyfajta edzésnek is be lehet ezt tudni, vagy készülni lehet az öregkorra, amikor már egy szál trikóban is pont ilyen nehézkesen fogsz mozogni, mint most egy 10 kilós vizes pulcsiban (ami persze nem annyira látványos mint a vizes póló). Ez tényleg csak a nagyon bátrak megoldása, mivel nem csak arra kell ügyelned, hogy ne terítsenek be azok az autósok, akiknek éppen szar napja van és rajtad vezetik le a feszkót, hanem arra is figyelni kell, hogy az okosan ernyővel elindulók ki ne szúrják a szemedet, miközben lavíroznak a pocsolyák között.

2. Ernyővel indulsz el: ez se sokkal jobb megoldás, de talán megúszod egy kicsit szárazabban. Az esetek 50%-ban ha esik akkor fúj is. Ilyenkor az aluljárókban látványos szélcsatorna teszteket lehet végrehajtani az ernyővel ,vagy éppen a tömegközlekedést kihagyva Mary Poppins módjára megközelíteni a munkahelyet. Ha ernyő van a kezedben, akkor biztos hogy:
-csörög a telefonod (és vagy a telefon ázik be a bénázás közben, vagy az ernyővel szúrod ki a saját szemed)
- aznap volt a nagybevásárlás, és egy 10kilós Dosiával az egyik kezedben, meg egy 15 kilós kutyatáppal a másikban próbálsz hazajutni és az egyiket kénytelen vagy vállmagasságig felemelni, ha az ernyőt tartani akarod
- a rengeteg esőtől a fák ágai erőteljesen megereszkednek, jelentős akadályokat képezve a járdán, így már gyakorlatilag kúszol a földön, mint Csákk Norrisz a Delta force 18-ban
- egyszerre nem tudsz annyi felé figyelni, így rosszul méred fel egy egy pocsolya mélységét, és mivel a waterwalk skilled még basic szinten van, diszkréten elmerülsz egy 15 centis tócsában mintegy megkoronázva a napot.

Na valami hasonló volt a mai napom: reggel már az utca felénél eltört az ernyőm, a már korábban taglalt belógó növényeknek hála, a fém pálca össze is vágta a tenyerem. Mivel nincs más ernyő a sérült eszközzel kell kibírni a melóig, megy a bénázás ezerrel, folyik a vér. A járdákat úgy tervezték, hogy biztos legyen egy akkora távolság 20 centis vízmélységgel, amit már biztosan nem tudsz átugrani még lendületből sem, oldalt meg áll a sár úgyhogy nincs optimális megoldás. Gatya térdig felázik, mert hát ugye miért ne, és hát a pulcsi is itt-ott kilóg az ernyő takarásából. A buszon végre le tudod tenni az ernyőt, aztán 20 perc utazás után tudatosul benned, hogy az a vízmennyiség amit a felszínén tárolt, most már a hátizsákod anyagába ivódva kíséri tovább utadat, mert hát ugye hiába  földre csöpög a cucc, a hátizsák szintén Szilvia papírtörlőből van, aminél jobban már csak a gatyád szívja a nedvességet, de erre is csak akkor jössz rá, amikor beérve a melóba észreveszed, hogy a hátadon lévő tatyóból a gatyádba allokálódott át a víz.

Összefoglalva: gyűlölöm az esőt.

Gondolom már mindenki szerint írnom kellene valamit, de annyira nem történik semmi, hogy egybefüggően nem is tudok egy témáról 10 sornál többet írni, úgyhogy a mai bejegyzés egy kissé csapongó és összefüggéstelen lesz.

Elkezdtem Csákk Norrisz szakállat növeszteni, csak hogy a kidolgozott testemhez passzoljon a fejem is. Már tényleg csak a kobbojkalap van hátra és teljes lesz az összkép. Így is elég öregnek néztem ki, plusz a munkában is felszedtem magamra 5 további évet, de ezzel a szakállal már kb 30-nak fognak nézni az fix. Sőt! Így már sokkal szembetűnőbb, hogy bizony elkezdtem őszülni,már nem csak a hajamban, de a szakállamban is fel lehet fedezni fehér szálakat. Tönkretesz az élet, bár talán egy kicsit sármosabb leszek az ősz tincsektől. Són Konerinek bevált.

Új csajvadító státuszszimbólum került a toplistákra, legalábbis egy itt meg nem nevezendő cég hirdetése szerint. Lehet tippelgetni. Audi slusszkulcs a bárpulton? Ciki! Ezüst pénzcsíptetővel összefogott pénzköteg? Ugyan már! Armani öltöny? Kit érdekel? Ha csajozni akarsz, ezentúl ne ezekkel próbálkozz, hanem egy legalább 1 milliós  jakuzzival, amitől azonnal lecsúszik a nők bugyija. Persze felvetődik egyből a kérdés: hogy tudom majd ismerkedés közben a nők tudomására hozni, hogy otthon egy ilyen csodaszerkentyű várja őket? Házibuliban elég csak bevezetni őket a fürdőbe, és a probléma meg is van oldva. De mi van, ha egy szórakozóhelyen szeretnék ezzel felcsípni valakit? A slusszkulcs mintájára csak nem csaphatom ki a bárpultra a jakuzzi dugóját! Úgy érzem a legyezőszerűen tartott prospektus sem az igazi, és a “Nem jössz föl? Van egy rohadt drága jakuzzim!”  duma sem tűnik igazán célravezetőnek. Bár ki tudja…a puding próbája az evés.

Nagy ráérő időmben megint nekikezdtem filmezni, bár most egy régebbi sorozat került terítékre. A 24 néhány évadját sikerült megszereznem, amiben Jack Bauer (Kőműves Jakab) 1 nap alatt megmenti az egész világot, és mindezt olyan fordulatos történet keretében, hogy tényleg odaszögez a székhez. Az egyes részek valós időben zajlanak, 24 rész keretében feldolgozva az eseményeket. A legnagyobb baj vele, hogy kb este van időd filmezni a munka után megfáradtan. Azonban annyira addiktív, hogy úgy vagy vele folyamatosan, hogy oké még megnézek egy részt aztán tényleg alszok. De valahogy mindig úgy van vége egy résznek, hogy kénytelen vagy megnézni még egyet és ezt addig folytatod, mígnem észreveszed hogy hajnali 1 óra van és bevillan, hogy másnap (vagyis inkább aznap) még dolgozni kell menned. Ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, aki eddig nem látta, mert tényleg ritka jó sorozat. Persze aki Barátok Köztön nevelkedett annak túl sokat nem fog jelenteni elvégre nem 15000 részes a sorozat és valóban kevesebb intrika, cselszövés, megcsalás és érzelgősség van benne, de mindenki más nyugodtan rugaszkodjon neki.

Oké az utolsó két bekezdés több, mint 10 sor lett (legalábbis itt szerkesztőben úgy számoltam) de átlagban tartottam az úgyse lesz 10 sor egy témához ígéretet.

Annyira lesüllyedt mostanság a tévés műsorok színvonala (leszámítva a Forma egyet, meg az ismeretterjesztő csatornákat), hogy kénytelen voltam új seggmeresztési elfoglaltságot találni, mert már a gép előtt ülés sem megy feszt. Oké tudom most is ott ülök, de csak miattatok, hogy legyen mit olvasni (már ha egyáltalán van még élő ember, aki olvassa ezt az oldalt…egyre gyanúsabb, hogy kihalásra van ítélve az olvasótáborom, mint a haiti patkányvakond [Solenodon paradoxus] - bizony van ilyen tessék utána olvasni).

Szóval nekiálltam István király műveinek feldolgozásához. Most mindenki pislog, hogy ugyan honnan szedtem ilyeneket, meg hogy honnan tudok ómagyarul, meg különben is. Megnyugtatás végett Stephen Kingről van szó, aki azért van olyan híres, mint a mi Vajkunk, csak nem a magyar történelemben, plusz még nem patkolt el ezért a nemzetközi legendák sorát sem gazdagítja egyenlőre. Isten tartsa meg jó egészségben, mert félelmetes (a szó legszorosabb és képletes értelmében egyaránt), amit eddig írói munkássága alatt összehozott. 1974 óta ír olyan regényeket, novellákat, amik az emberi félelmeket, abszurd helyzeteket örökítenek meg, de úgy, hogy nem is igazán tudod letenni a könyvet hiába 600 oldalas. Nem aprózta el a dolgokat, már 7 évesen írt (jobbak akkor éppen megtanultak olvasni meg számolni és örülnek ha suli után leülhetnek mortál kombatozni - bár azóta már biztos más játék a trendi). Aztán szokás szerint a véletlenek sorozatának köszönhetően berobbant az irodalomba és ezzel a lendülettel  a szokásos nem várt népszerűség feldolgozhatatlansága végett alkohol és drogproblémák jelentkeztek. Gondolom ezalatt flashelt össze annyi mindent, ami táptalajt biztosított későbbi munkásságához.

Érdekesség, hogy nem csak könyveiben történtek furcsa dolgok, de az életben is véletlennek tűnő események követték egymást. 1999-ben súlyos balesetet szenvedett, elütötte egy furgon. Egyes lapok mandínerből halottnak nyilvánították, aztán volt nagy újjongás amikor kiderült, hogy mégsem adta be a kulcsot. Humorérzéke már akkor is volt, mivel miután felépült megvette a majdnem halálát okozó gépjárművet és az baleset első évfordulóján ünnepélyes keretek között saját kezűleg összezúzta (gondolom azért valami eszközt azért használt). Ami viszont elég bizar, hogy a balesetet okozó férfi 2000-ben éppen Pityu születésnapján halt meg rejtélyes körülmények között ráadásul pontosan ekkor készült King Rémautó című regénye…furcsa egybeesés.

Zsenialitását senki nem vonja kétségbe, maximum nem mindenki rajongója ennek a műfajnak, de nevét mindenki ismeri a világon. Még, aki annyira nincs odáig a horror, vagy thriller kategóriáért, az is találhat magának megfelelő  köteteket tőle, mivel krimi, fantasy vagy “hétköznapi” írások is kerültek ki a keze alól. Úgyhogy, ha van egy kis időd, tudsz és/vagy szeretsz olvasni, irány a könyvtár, könyvesbolt vagy én (mert hát már elég sok kötet virít az én polcomon is) és kezdődjék a borzongás.

Sok pihenéssel teli hétvégén vagyunk túl, és akármilyen hihetetlen egész jó kedvem van annak ellenére, hogy holnap hétfő. Bár a lottószámokat még nem néztem meg (és amúgy is mindig hétfő reggel ellenőrzöm a számokat, mert ha esetleg nyernék, fix hogy nem tudnék aludni - az meg ugye legalább, mint a méret fontos, ha nem fontosabb mint tudjuk, bár erről a lányokat kell megkérdezni) azért bizakodóan nézek a jövő hét elé. Tudom most jön a kérdés, hogy mit tettem Attilával, mert hogy ő nem szokott optimista lenni, de megnyugtatok mindenkit, hogy most éppen hasadt tudatom egy rég elveszett személyisége került a foltra, de reméljük most tartósan bírja majd az irányítást.

A 2 napos semmittevés keretében megnéztem a Rettegés háza című nagysikerű (bár lehet, hogy nem) filmet, ami elvileg horror, de igazából annyira nem is félelmetes, de az azért igen, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Nem izgultam rajta szét az agyam és álmatlanul sem forgolódtam utána, nehogy valaki kinyúvasszon álmomban, de azért egyszer mindenképpen nézhető. Már csak azért is mert Ryan Reynolds játszik benne, akit kb majdnem mindenki csak a Buliszervízben látott és innentől kezdve el is van könyvelve vicces-jóképű srácnak (mint annak idején Jim Carrey is be lett skatulyázva komédiásnak, aztán hogy kiderült, hogy milyen zseniális más szerepekben is - 23as szám, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Ember a Holdon). De Ryan is tud komoly szerepeket játszani…ok persze nem ez a legmegfelelőbb példa, mert itt annyira nem lehetett villogtatni a tudást, de azért jól állt neki az egyre inkább gyilkolásra kész, lassan leépülő figura.

Zenei élményeimet is bővítettem, most az új Shinedown album és egy 2005 összeállítás a Theory of a dead man formációtól került terítékre. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek bejön mondjuk a Nickelback által képviselt irányzat, talán hozzájuk áll legközelebb a két említett banda.

A F1 sem hozott túl nagy meglepetést, Button ahogy kell bealázta megint a teljes mezőnyt, Barichello pedig bebizonyította, hogy nem az autón múlik a siker. Lehet, hogy csak simán szar napja volt, de ez a mai produkció a tavalyi Honda szintjén megrekedt a brazilnál. Button meg lassan ott tart, ahol Hamilton az első idényében: lassan el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet a dobogó mellett állni, csak az a különbség, hogy folyamatosan legfelül áll, nem úgy mint Hami (nem a hupikék törpikékből). Lassan tényleg egyszerűbb lenne, ha hivatalosan bejelentenék, hogy látva az eddigieket a 10 pontot mindig Button kapja verseny nélkül is (kivéve persze ha esik) a többi helyet meg rendezzék le a többiek. Még csak meg sem erőlteti magát annyira magabiztos és annyira jó a kocsi a segge alatt (bár ahogy azt korábban jeleztem az autó nem minden). HAJRÁ JENSON!

A mai nap egyetlen pozitív eseménye, hogy megjött a fizetés. Persze még nem jött össze annyi, hogy ideje korán nyugdíjba vonulhassak és, ha jól számolom ebből még egy darabig nem is fog . Egyre több ismerősöm kezdi meg (vagy már éppen bőven benne van) a nagybetűs életét és a tanulópadból átmegy a legközelebbi gálya fedélzetére egy másféle padot elfoglalni az evezősoron. Mivel nem illik anyagiakról beszélni, ezért csak hozzávetőleges képet vázolunk fel, hogy mennyit is “szakítunk” havonta, de a lelke mélyén mindenki többre vágyik. Mivel nem  számszerűsítjük nyilvánosan a bérkartonunkat, kidolgoztam egy másfajta besorolási módszert arra, hogy hogyan is írjuk körbe szerény jövedelmünket:

“Hagyma” fizetés: meglátod, kezedbe veszed… és sírsz
“Kutya” fizetés: nem segít semmiben, csak szenvedést okoz, de nem tudsz nélküle élni
“Fekete humor” fizetés: nevetsz, hogy ne sírj
“Óvszer” fizetés: elveszi a kedvedet és az inspirációdat
“Impotens” fizetés: amikor a legnagyobb szükséged lenne rá, cserben hagy
“Diétás” fizetés: általa egyre kevesebbet eszel
“Ateista” fizetés: kezdesz kételkedni a létezésében
“Korai magömlés” fizetés: alig jön be…és máris vége
“Viharos” fizetés: nem tudod mikor jön és mennyi ideig tart
“Menstruáció” fizetés: havonta egyszer jön és öt napig tart

Én valahol az óvszer meg a hagyma között lavírozok. Na persze nem azt mondom, hogy hú milyen keveset adnak, de olykor az elvégzett munka mennyisége, a vállaimra nehezedő felelősség (amik persze egyre erősebbek) nem igazán állnak összhangban az anyagi elismeréssel és mint tudjuk gratulációból meg dícsérgetésből nem veszel kenyeret és a hajadra kenheted, hogy ettől neked nőtt az önbecsülésed, de pont ugyan annyit kaptál, mintha 50%-kal visszafogtad volna magad és csak jól csináltál volna mindent, nem pedig nagyon jól. Mindebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen manapság örülni kell ha van hova bemenni dolgoznod reggelente, de azért néha az embernek tele lesz a púpja és rájön a hoppáré. Elvégre a munkatársak arra vannak, hogy idegileg leépítsenek (persze nem a közvetlen meletted ülők, mert ők az egyetlenek, akik miatt még egyáltalán bírod a strapát), mert egy igazi kollega nem csak ígér, hanem be is tart.