Élet a Földön innen és a Holdon túl…

A mai nap egyetlen pozitív eseménye, hogy megjött a fizetés. Persze még nem jött össze annyi, hogy ideje korán nyugdíjba vonulhassak és, ha jól számolom ebből még egy darabig nem is fog . Egyre több ismerősöm kezdi meg (vagy már éppen bőven benne van) a nagybetűs életét és a tanulópadból átmegy a legközelebbi gálya fedélzetére egy másféle padot elfoglalni az evezősoron. Mivel nem illik anyagiakról beszélni, ezért csak hozzávetőleges képet vázolunk fel, hogy mennyit is “szakítunk” havonta, de a lelke mélyén mindenki többre vágyik. Mivel nem  számszerűsítjük nyilvánosan a bérkartonunkat, kidolgoztam egy másfajta besorolási módszert arra, hogy hogyan is írjuk körbe szerény jövedelmünket:

“Hagyma” fizetés: meglátod, kezedbe veszed… és sírsz
“Kutya” fizetés: nem segít semmiben, csak szenvedést okoz, de nem tudsz nélküle élni
“Fekete humor” fizetés: nevetsz, hogy ne sírj
“Óvszer” fizetés: elveszi a kedvedet és az inspirációdat
“Impotens” fizetés: amikor a legnagyobb szükséged lenne rá, cserben hagy
“Diétás” fizetés: általa egyre kevesebbet eszel
“Ateista” fizetés: kezdesz kételkedni a létezésében
“Korai magömlés” fizetés: alig jön be…és máris vége
“Viharos” fizetés: nem tudod mikor jön és mennyi ideig tart
“Menstruáció” fizetés: havonta egyszer jön és öt napig tart

Én valahol az óvszer meg a hagyma között lavírozok. Na persze nem azt mondom, hogy hú milyen keveset adnak, de olykor az elvégzett munka mennyisége, a vállaimra nehezedő felelősség (amik persze egyre erősebbek) nem igazán állnak összhangban az anyagi elismeréssel és mint tudjuk gratulációból meg dícsérgetésből nem veszel kenyeret és a hajadra kenheted, hogy ettől neked nőtt az önbecsülésed, de pont ugyan annyit kaptál, mintha 50%-kal visszafogtad volna magad és csak jól csináltál volna mindent, nem pedig nagyon jól. Mindebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen manapság örülni kell ha van hova bemenni dolgoznod reggelente, de azért néha az embernek tele lesz a púpja és rájön a hoppáré. Elvégre a munkatársak arra vannak, hogy idegileg leépítsenek (persze nem a közvetlen meletted ülők, mert ők az egyetlenek, akik miatt még egyáltalán bírod a strapát), mert egy igazi kollega nem csak ígér, hanem be is tart.