Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Sok pihenéssel teli hétvégén vagyunk túl, és akármilyen hihetetlen egész jó kedvem van annak ellenére, hogy holnap hétfő. Bár a lottószámokat még nem néztem meg (és amúgy is mindig hétfő reggel ellenőrzöm a számokat, mert ha esetleg nyernék, fix hogy nem tudnék aludni - az meg ugye legalább, mint a méret fontos, ha nem fontosabb mint tudjuk, bár erről a lányokat kell megkérdezni) azért bizakodóan nézek a jövő hét elé. Tudom most jön a kérdés, hogy mit tettem Attilával, mert hogy ő nem szokott optimista lenni, de megnyugtatok mindenkit, hogy most éppen hasadt tudatom egy rég elveszett személyisége került a foltra, de reméljük most tartósan bírja majd az irányítást.

A 2 napos semmittevés keretében megnéztem a Rettegés háza című nagysikerű (bár lehet, hogy nem) filmet, ami elvileg horror, de igazából annyira nem is félelmetes, de az azért igen, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Nem izgultam rajta szét az agyam és álmatlanul sem forgolódtam utána, nehogy valaki kinyúvasszon álmomban, de azért egyszer mindenképpen nézhető. Már csak azért is mert Ryan Reynolds játszik benne, akit kb majdnem mindenki csak a Buliszervízben látott és innentől kezdve el is van könyvelve vicces-jóképű srácnak (mint annak idején Jim Carrey is be lett skatulyázva komédiásnak, aztán hogy kiderült, hogy milyen zseniális más szerepekben is - 23as szám, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Ember a Holdon). De Ryan is tud komoly szerepeket játszani…ok persze nem ez a legmegfelelőbb példa, mert itt annyira nem lehetett villogtatni a tudást, de azért jól állt neki az egyre inkább gyilkolásra kész, lassan leépülő figura.

Zenei élményeimet is bővítettem, most az új Shinedown album és egy 2005 összeállítás a Theory of a dead man formációtól került terítékre. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek bejön mondjuk a Nickelback által képviselt irányzat, talán hozzájuk áll legközelebb a két említett banda.

A F1 sem hozott túl nagy meglepetést, Button ahogy kell bealázta megint a teljes mezőnyt, Barichello pedig bebizonyította, hogy nem az autón múlik a siker. Lehet, hogy csak simán szar napja volt, de ez a mai produkció a tavalyi Honda szintjén megrekedt a brazilnál. Button meg lassan ott tart, ahol Hamilton az első idényében: lassan el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet a dobogó mellett állni, csak az a különbség, hogy folyamatosan legfelül áll, nem úgy mint Hami (nem a hupikék törpikékből). Lassan tényleg egyszerűbb lenne, ha hivatalosan bejelentenék, hogy látva az eddigieket a 10 pontot mindig Button kapja verseny nélkül is (kivéve persze ha esik) a többi helyet meg rendezzék le a többiek. Még csak meg sem erőlteti magát annyira magabiztos és annyira jó a kocsi a segge alatt (bár ahogy azt korábban jeleztem az autó nem minden). HAJRÁ JENSON!