Kiöntött a Tiszaszipi
Több alternatíva is kínálkozik a feladat végrehajtására:
1. Menő vagy és kijelented, hogy ez nem is eső, Tajvanon monszunidőben, na az eső, így elindulsz ernyő nélkül, mert kemény vagy, mint a polc hátuljában idén megtalált karácsonyi gyümölcskenyér. Optimális esetben T+2 perc alatt 80%-kal nő meg a testsúlyod a szakadó esőben, mivel az már nem jutott eszedbe, hogy ilyenkor nem kötött pulcsiban rohangálunk, mert bizony komoly ballasztokat lehet felszedni rövidtávon. De sebaj, egyfajta edzésnek is be lehet ezt tudni, vagy készülni lehet az öregkorra, amikor már egy szál trikóban is pont ilyen nehézkesen fogsz mozogni, mint most egy 10 kilós vizes pulcsiban (ami persze nem annyira látványos mint a vizes póló). Ez tényleg csak a nagyon bátrak megoldása, mivel nem csak arra kell ügyelned, hogy ne terítsenek be azok az autósok, akiknek éppen szar napja van és rajtad vezetik le a feszkót, hanem arra is figyelni kell, hogy az okosan ernyővel elindulók ki ne szúrják a szemedet, miközben lavíroznak a pocsolyák között.
2. Ernyővel indulsz el: ez se sokkal jobb megoldás, de talán megúszod egy kicsit szárazabban. Az esetek 50%-ban ha esik akkor fúj is. Ilyenkor az aluljárókban látványos szélcsatorna teszteket lehet végrehajtani az ernyővel ,vagy éppen a tömegközlekedést kihagyva Mary Poppins módjára megközelíteni a munkahelyet. Ha ernyő van a kezedben, akkor biztos hogy:
-csörög a telefonod (és vagy a telefon ázik be a bénázás közben, vagy az ernyővel szúrod ki a saját szemed)
- aznap volt a nagybevásárlás, és egy 10kilós Dosiával az egyik kezedben, meg egy 15 kilós kutyatáppal a másikban próbálsz hazajutni és az egyiket kénytelen vagy vállmagasságig felemelni, ha az ernyőt tartani akarod
- a rengeteg esőtől a fák ágai erőteljesen megereszkednek, jelentős akadályokat képezve a járdán, így már gyakorlatilag kúszol a földön, mint Csákk Norrisz a Delta force 18-ban
- egyszerre nem tudsz annyi felé figyelni, így rosszul méred fel egy egy pocsolya mélységét, és mivel a waterwalk skilled még basic szinten van, diszkréten elmerülsz egy 15 centis tócsában mintegy megkoronázva a napot.
Na valami hasonló volt a mai napom: reggel már az utca felénél eltört az ernyőm, a már korábban taglalt belógó növényeknek hála, a fém pálca össze is vágta a tenyerem. Mivel nincs más ernyő a sérült eszközzel kell kibírni a melóig, megy a bénázás ezerrel, folyik a vér. A járdákat úgy tervezték, hogy biztos legyen egy akkora távolság 20 centis vízmélységgel, amit már biztosan nem tudsz átugrani még lendületből sem, oldalt meg áll a sár úgyhogy nincs optimális megoldás. Gatya térdig felázik, mert hát ugye miért ne, és hát a pulcsi is itt-ott kilóg az ernyő takarásából. A buszon végre le tudod tenni az ernyőt, aztán 20 perc utazás után tudatosul benned, hogy az a vízmennyiség amit a felszínén tárolt, most már a hátizsákod anyagába ivódva kíséri tovább utadat, mert hát ugye hiába földre csöpög a cucc, a hátizsák szintén Szilvia papírtörlőből van, aminél jobban már csak a gatyád szívja a nedvességet, de erre is csak akkor jössz rá, amikor beérve a melóba észreveszed, hogy a hátadon lévő tatyóból a gatyádba allokálódott át a víz.
Összefoglalva: gyűlölöm az esőt.
