Élet a Földön innen és a Holdon túl…

Oké, tudom nem írok semmit mostanság, de tényleg nincs miről. Már részecskeszinten is megállt az élet, gyakorlatilag egy tájképen több a dinamizmus, mint itt a Balkánon. Persze ez nem állapot..csak sikeríteni kell néha valamit.

Szóval a munka telik, lassan, kínzó fájdalmakat okozva, de legalább van. Mióta kiderült, hogy bizony komoly statisztikát vezetnek arról, hogy ki mennyit dolgozik havonta (ahol csak a mennyiség számít a minőség meg az egy ügylettel eltöltött idő senkit nem érdekel), azóta álmatlanul forgolódok éjszakánként, hogy jaj ma sem dolgoztam eleget. Már ott tartok, hogy “szeretek” dolgozni, alig várom, hogy elárasszanak rosszabbnál rosszabb ügyletekkel…tudom kezeltessem magam orvossal, de valljuk be ez egy igazán jó motivációs eljárás: szénné izgulod magad, nehogy seggbe rúgjanak, amiért nem hajtasz sztahanovista kitüntetésre. Na jó ez így nem egészen pontos, mert hogy kb. én parázok mindent túl, van akit ez annyira nem is érdekel (csak irigyelni tudom az ilyeneket). Én meg stresszelem magam, hogy még többet még többet, aminek a vége az lesz, hogy elszúrok valamit, aztán így is úgy is repülök. Kérdés, hogy melyik a kevésbé macerás alternatíva. Sebaj, ma a rengeteg munka ellenére jobb kedvem volt, mint az utóbbi 2 hétben összesen, úgyhogy mindennek megvan a maga előnye, csak nagyon kell sasolni, hogy észre is vedd.

A másik világszenzáció, hogy ismét városlakó lettem. Bizony Budapest után újra városba vetett a sors. Más a levegő, kinyílt a világ, a lehetőségek végtelen tárháza. Már egészen elfelejtettem, hogy milyen egy községnél nagyobb településen lakni, éreztem én, hogy valami még hiányzik az életemben. Igazából ragozhatnám még, de aki szintén városi, az tudja miről is beszélek. Az egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy csupán annyi történt, hogy Újkígyóst várossá nyilvánították (taps, fütty, ováció). Ettől eltekintve, ugyan az az isten háta mögötti lepukkant hely, de most már minden lakó feszes mellkassal dzsesszel végig az utcán, hogy én bizony városi vagyok, nem pedig tanyasi paraszt, de maradjunk annyiban, hogy nem megnevezésen múlik a hovatartozás. Nem tudom, hogy sikerült elérnünk ezt a hatalmas fejlődést, de ha minden igaz kiváló helyen áll az ország a megvesztegetési/korrupciós ranglistán a világon (bár nem volt olcsó, de csak megcsináltuk), szóval csodák bármikor történhetnek, csak legyen rá elég kereted. Várom a 180 fokos fordulatot a közösség életében, hogy miben is fog megnyilvánulni a városiasodás jótékony hatása, a feszes mellkasú sétáláson túl. (persze ez sem rossz, egyből mindenki erősebbnek tűnik).